[Evangelium] 2014-04-10

[Evangelium mindennap]

   2014. április 10. – Csütörtök

   Egy alkalommal  Jézus így  beszélt a  zsidókhoz: „Bizony,  bizony,  mondom
   nektek: Aki  tanításomat megtartja,  nem  hal meg  örökre.” A  zsidók  azt
   felelték: „Most  már  tudjuk,  hogy  valóban  ördögtől  megszállott  vagy.
   Ábrahám meghalt,  és a  próféták is  meghaltak. Te  meg azt  mondod:  „Aki
   tanításomat megtartja, nem  hal meg  örökre”. Nagyobb  vagy talán  Ábrahám
   atyánknál, aki meghalt?  A próféták  is meghaltak.  Mivé teszed  magadat?”
   Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az  én
   Atyám az,  aki megdicsőít  engem.  Ti Isteneteknek  mondjátok őt,  de  nem
   ismeritek. Én ismerem őt, és ha  azt mondanám, hogy nem ismerem,  hozzátok
   hasonló, hazug lennék. De  én ismerem az Atyát,  és megteszem, amit  mond.
   Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját.  Látta,
   és örvendezett.”  A zsidók  erre  felháborodtak: „Még  ötvenesztendős  sem
   vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus  így válaszolt: „Bizony, bizony,  mondom
   nektek: Mielőtt  Ábrahám lett  volna, én  vagyok.” A  zsidók erre  köveket
   ragadtak, hogy  megkövezzék.  Jézus azonban  eltűnt  előlük, és  kiment  a
   templomból.
   Jn 8,51-59

   Elmélkedés:

   A  nagyböjt   vége  felé   közeledve   olyan  részekkel   találkozunk   az
   evangéliumban, amelyekben fokozódik  az ellentét  Jézus és  a nép  vezetői
   között. Az ellentét  oka az,  hogy Jézus nyíltan  beszél arról,  hogy ő  a
   mennyei Atya küldötte. A zsidók ezt nem tudják elfogadni és nehezményezik,
   hogy Istennek tartja magát.  Bár Jézus rendkívüli  erővel tanít, és  olyan
   cselekedeteket hajt  végre,  amelyre  ember soha  nem  volt  képes,  mégis
   továbbra is csak embernek tartják őt.  Halálra ítélésekor éppen az lesz  a
   vád ellene, hogy Istennek nevezte  magát. Jézus könnyen elkerülhetné  most
   az ellenkezést, később pedig a halálos  ítéletet is, de ehhez meg  kellene
   tagadnia önmagát, származását és küldetését.
   Saját küldetése mellett az örök élet kérdése is előkerül Jézus beszédében.
   Egykori hallgatósága értetlenséget tanúsít,  amikor Jézus az örök  életről
   beszél.  Tapasztalatuk  csak   a  földi  életről,   annak  kezdetéről,   a
   születésről s végéről,  a halálról voltak.  Mindaz, ami az  élet előtt  és
   azon túl létezhet, azaz  az örök élet  és a feltámadás  már nem fért  bele
   gondolkozásuk földi keretébe. Jézus húsvéti feltámadása éppen e  kereteket
   nyitja meg, kitárva egy új, örökké tartó élet lehetőségét. A halál nem  az
   utolsó állomás lesz életünkben, hanem csupán átmenet az új életbe.
   Ha hiszek az  Úr feltámadásában,  akkor bátran  hihetek abban  is, hogy  a
   feltámadás által részesedni fogok az örök életben.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Lelkem és egész bensőm, ébredj rá,  mivel tartozik egész lényem az  Úrnak.
   Valóban, Uram, azért,  mert teremtettél és  szeretetedért teljesen  adósod
   vagyok. Mert  megváltottál, teljesen  neked  tartozom. Mert  olyan  nagyot
   ígérsz  nekem,   teljesen  adósod   vagyok.  Annál   is  többel   tartozom
   szeretetedért, amennyivel  több vagy  nálam, akiért  feláldoztad s  akinek
   ígéred magadat.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140410.mp3