[Evangelium] 2014-04-09

[Evangelium mindennap]

   2014. április 9. – Szerda

   Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta  nekik:
   „Ha  megmaradtok   tanításomban,   akkor  lesztek   igazán   tanítványaim:
   megismeritek az igazságot, és az  igazság majd szabaddá tesz  benneteket.”
   Ők erre tiltakoztak:  „Ábrahám leszármazottjai vagyunk,  és soha  senkinek
   sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok lesztek?”
   Jézus így  felelt:  „Bizony,  bizony,  mondom  nektek:  mindaz,  aki  bűnt
   cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a
   fiú ott marad  mindvégig. Ha  viszont (Isten) Fia  szabaddá tesz  titeket,
   akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok,  mégis
   az életemre  törtök, mert  tanításom  nem fog  rajtatok. Én  azt  hirdetem
   nektek, amit  Atyámnál  láttam;  ti  ellenben  azt  teszitek,  amit  a  ti
   atyátoktól hallottatok.” Erre közbevágtak a zsidók: „A mi atyánk Ábrahám!”
   Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt,  amit
   Ábrahám tett! De  ti az életemre  törtök, bár azt  az igazságot  hirdetem,
   amit Istentől hallottam.  Ábrahám ilyet  nem tett. Ti  azt teszitek,  amit
   atyáitok  tettek!”  Ők   azonban  tovább  erősködtek:   „Mi  nem   vagyunk
   törvénytelen gyermekek,  csak egy  atyánk van:  az Isten.”  Jézus  azonban
   megállapította: „Ha  Isten  volna  atyátok,  szeretnétek  engem,  mert  én
   Istentől vagyok, és  tőle jöttem.  Nem a  magam nevében  jöttem, hanem  az
   Isten küldött engem.” Jn 8,31-42
   Jn 8,31-42

   Elmélkedés:

   A zsidók vallási  és nemzeti öntudatból  az Ábrahámtól való  származásukra
   hivatkoznak, de Jézus arra irányítja figyelmüket, hogy a választott nép és
   Isten közötti kapcsolat  sem csupán  e vérségi  köteléken nyugszik,  hanem
   azon a lelki háttéren, amelyet a szövetségkötés jelképez.
   Az Egyház,  az újszövetség  népe Krisztust  követi. Az  ő megváltó  halála
   törli el a  bűnt és tesz  bennünket Isten gyermekeivé.  Tehát nem  vérségi
   kapcsolatról van szó, amikor  Istennel való viszonyunk alapjait  keressük,
   hiszen e  lelki kapcsolatot  Krisztus  biztosítja, akiben  megtaláljuk  az
   igazságot.
   Mivel az evangéliumban  szó esik az  „igazságról,” fontos tisztázni,  hogy
   János apostol  teológiájában  kulcsfontosságú az  igazság  fogalma,  amely
   elsősorban nem magát Istent jelöli, hanem Isten kinyilatkoztatott  Igéjét,
   Jézus Krisztust. Jézus  egyrészt hirdeti az  embereknek azt az  igazságot,
   amelyet az  Atyától  hallott,  s  amelynek  közvetítése  az  emberek  felé
   küldetésének eleme, másrészt, ő maga az igazság. János szerint éppen abban
   rejlik az ószövetség és az újszövetség különbsége, hogy az előbbi a mózesi
   törvényt közvetítette az  embereknek, az  utóbbi pedig a  kegyelmet és  az
   igazságot  Krisztusban  és  Krisztus  által.  Jézus  azért  nevezte  magát
   igazságnak, mert a kinyilatkoztatás teljességét hordja magában. Általa,  a
   teljes igazság által  ismerhetjük meg az  Atyát és azt  az utat, amely  az
   Atyához vezet.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Nekem te  vagy az  Uram, akinek  akaratát a  sajátoménál jobban  szeretem!
   Mivel nem tudok  állandóan szavakkal  imádkozni; ha  valaha is  imádkoztam
   igazi odaadással,  most halld  meg kiáltásomat!  Fogadd kegyesen  a  téged
   kérlelő odaadást, mint  végtelen kiáltást;  s hogy  szavaim még  méltóbbak
   legyenek a meghallgatásra, adj imádságomnak erőt és állhatatosságot!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140409.mp3