[Evangelium] 2013-09-16

[Evangelium mindennap]

   2013. szeptember 16. – Hétfő

   Amikor Jézus a néphez intézett  beszédét befejezte, Kafarnaumba ment.  Ott
   betegen feküdt  egy századosnak  a szolgája,  akit ura  nagyon kedvelt.  A
   szolga már  a halálán  volt. A  százados, aki  hallott Jézusról,  elküldte
   hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a
   szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli,  hogy
   megtedd ezt neki, mert  szereti népünket, és a  zsinagógát is ő  építtette
   nekünk.”
   Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a  százados
   eléje küldte barátait  ezzel az  üzenettel: „Uram, ne  fáradj! Nem  vagyok
   méltó, hogy hajlékomba  jöjj. Éppen ezért  nem tartottam magamat  méltónak
   arra sem,  hogy  hozzád menjek.  Csak  egy  szót szólj,  és  meggyógyul  a
   szolgám. Bár  magam  is alárendelt  ember  vagyok, alattam  is  szolgálnak
   katonák. S  ha  azt mondom  az  egyiknek: „Menj!”  –  akkor elmegy,  ha  a
   másiknak meg azt mondom: „Jöjj ide!” – akkor odajön, vagy ha a  szolgámnak
   szólok: „Tedd meg ezt!” – akkor megteszi.”
   Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az  őt
   követő tömegnek:  „Mondom nektek,  nem találtam  ekkora hitet  Izraelben.”
   Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
   Lk 7,1-10

   Elmélkedés:

   Jézus gyógyításai során gyakran találkozunk azzal, hogy egy-egy csoda  azt
   követően  történik,  hogy  valaki   kifejezi  hitét  Jézusban.  Ebben   az
   értelemben a hit mintegy a csoda előzetes feltételeként értelmezhető, azaz
   a hit eredményezi  a csodát. Erre  példa a kafarnaumi  százados esete  is,
   akiről a mai evangéliumban olvasunk. A katonatiszt hisz abban, hogy  Jézus
   meg tudja  gyógyítani beteg  szolgáját. Hitének  jutalma az  lesz, hogy  a
   gyógyulás valóban bekövetkezik. A csoda érdekessége az, hogy nem egy Jézus
   népéhez tartozó személy kedvéért tesz csodát az Úr, hanem egy pogány ember
   kérését  teljesíti,  s   ezzel  mintegy  azt   jelzi,  hogy  az   üdvösség
   kiszélesedik minden népre.
   A pogány százados  szolgájának meggyógyításával Jézus  átlépi a határt  és
   nyilvánvalóvá   teszi,   hogy   a   pogányok   sincsenek   kizárva   Isten
   jótéteményeiből és  az üdvösségből.  Ők is  megkapják a  hit ajándékát.  A
   százados pogány létére  jól ismeri  a zsidó szokásokat  és törvényeket,  s
   tudja, hogy Jézusnak nem szabad belépnie az ő házába, nehogy tisztátalanná
   váljon. Messzemenőkig  tiszteletben tartja  ezt a  vallási szokást,  ezért
   megelégedne azzal is, ha Jézus  csupán szavával gyógyítaná meg  szolgáját.
   Ezért mondja: „Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj” (Lk 7,6). Bár mások
   méltónak  tartják   arra,  hogy   Jézus   teljesítse  kérését,   ő   mégis
   méltatlanságát fejezi  ki.  A hit  alázatossá  tette őt.  Vajon  engem  is
   alázatra nevel a hit?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép,  jó
   és igaz, s adj  világos látást, hogy  elutasíthassunk mindent, ami  hamis,
   ami rút,  ami rossz.  Teremts  bennünk tiszta  szívet, Istenünk,  hogy  jó
   gazdái lehessünk  ennek  a világnak.  Ne  szennyezzenek be  minket  gonosz
   indulatok, gyűlölet,  harag, viszálykodás.  Egyetértést adj  nekünk,  hogy
   gyermekek és felnőttek egyre jobban  megértsük: szükségünk van arra,  hogy
   világos ismereteink legyenek,  de csak  akkor leszünk  igazán emberek,  ha
   tiszta a szívünk.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130916.mp3