[Evangelium] 2013-09-17

[Evangelium mindennap]

   2013. szeptember 17. – Kedd

   Abban az időben: Jézus  elment Naim városába.  Vele mentek tanítványai  és
   nyomukban nagy népsokaság. Amikor  a város kapujához közeledett,  halottat
   hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték  a
   városból. Amikor az  Úr meglátta,  megesett rajta  a szíve,  és így  szólt
   hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre
   a halottvivők  megálltak. Ő  pedig így  szólt: „Ifjú,  mondom neked,  kelj
   föl!” A  halott  felült,  és  beszélni  kezdett.  Ekkor  Jézus  átadta  őt
   anyjának.
   Lk 7,11-17

   Elmélkedés:

   A tegnapi evangéliumban Jézus  egy halálán lévő  embert gyógyított meg,  a
   pogány százados szolgáját, ma pedig egy halott feltámasztásáról  olvasunk.
   A katona  esetében egy  férfi kérése  készteti cselekvésre,  a naimi  ifjú
   feltámasztásánál pedig egy  nő, a halott  édesanyja érdekében  cselekszik,
   bár itt senki nem kéri ezt. A két történet abban hasonlít egymáshoz,  hogy
   mind  a  pogányokkal   való  érintkezés,  mind   a  halottak   megérintése
   tisztátalanná tevő  cselekedet  volt  a  zsidó  törvények  szerint,  ezért
   kerülték a pogányok házába  való belépést és  a halottak érintését.  Jézus
   mindkét esetben megszünteti  a határt  a tisztátalan és  a tiszta  között,
   mert a jócselekedet ezt megkívánja. Átlépi ezt a képzeletbeli határt, hogy
   megmutassa Isten irgalmát.
   A csoda egyszerű  leírása hátterében érdemes  odafigyelnünk az  érzésekre,
   amelyek a cselekmény  mozgatórugói. Az  első érzés az  özvegy gyásza,  aki
   férje halála  után  most  fiát veszítette  el.  Fájdalma  érthető,  hiszen
   egyetlen támasza  és gondoskodója  ő lett  volna idős  korában. A  második
   érzés a részvét a város lakóinak részéről az asszony iránt. Ez a  részvét,
   bár sok emberben jelen volt,  mégis teljesen tehetetlen. Nem tud  segíteni
   az özvegynek, valódi vigaszt nem adhat fájdalmára. A harmadik pedig  Jézus
   együttérzése, akinek  „megesik  a szíve”  az  asszonyon. Ő  nem  marad  az
   érzelmek szintjén, hanem azonnal cselekszik, feltámasztja a fiút. A  három
   érzés  összetalálkozik   és  boldogsággá,   örömmé  változik   át.  A   mi
   feltámadásunkkor is legalább ekkora lesz az öröm.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, add, hogy megértsük: a szolgáló szeretet nagyobb hatalom  minden
   földi  hatalomnál.  Add,  hogy  szembe  tudjunk  nézni  kudarcainkkal,  és
   megértsük: életünkből nem hiányozhat soha a kereszt, amelynek vállalásából
   számunkra is élet fakad.  Add, hogy tudjuk vállalni  mindig a jövőt!  Add,
   hogy tudjuk  elfogadni és  igazán életre  nevelni a  gyermekeket:  tudjunk
   különbséget tenni igazi értékek és látszat-javak között. Add, hogy egymást
   elfogadó,  egymásnak  szolgálni   képes,  jövőt   vállalni  tudó   emberek
   lehessünk!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130917.mp3