[Evangelium] 2013-10-06

[Evangelium mindennap]

   2013. október 6. – Évközi 27. vasárnap

   Abban az időben: Az apostolok kérték  az Urat: Növeld bennünk a hitet.  Az
   Úr így válaszolt: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s  azt
   mondjátok ennek  a szederfának:  Szakadj ki  tövestől és  verj gyökeret  a
   tengerben,  engedelmeskedik  nektek.   Melyiktek  mondja  béresének   vagy
   bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz.
   Nem ezt  mondja-e inkább:  Készíts nekem  vacsorát, övezd  fel magadat  és
   szolgálj ki, amíg eszem  és iszom! Aztán  majd ehetsz és  ihatsz te is!  S
   talán megköszöni a  szolgának, hogy  teljesítette parancsait?  Így ti  is,
   amikor  megteszitek,  amit  parancsoltak  nektek,  mondjátok:  haszontalan
   szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük.
   Lk 17,5-10

   Elmélkedés:

   Egy asztalhoz ülni a hitetlenekkel
   Lisieux-i Szent Teréz életrajzában a számomra legmegdöbbentőbb a következő
   vallomás volt:  „Jézus megéreztette  velem,  hogy valóban  vannak  lelkek,
   akiknek nincs hitük. Ó, Jézus, ha  szükséges, hogy az asztalt, amelyet  ők
   beszennyeztek, megtisztítsa egy  lélek, aki téged  szeret, nem akarok  ott
   egyebet enni, csak a megpróbáltatás kenyerét.” Valójában nem azon döbbenek
   meg, hogy vannak hitetlen emberek,  élnek hit nélkül emberek, hanem  Szent
   Teréz csodálatos hozzáállásán.  Azon csodálkozok el,  hogy „egy  asztalhoz
   ül” a hitetlenekkel, tenni akar valamit értük, engesztelést vállal  magára
   mások hitetlensége miatt. Az evangéliumban szereplő apostolokhoz hasonlóan
   mi is saját hitünk növekedését kérjük  Istentől imáinkban. De van még  egy
   feladatunk: Ha Szent Terézéhez hasonló  hősies engesztelést nem is  tudunk
   vállalni, legalább imádkozzunk  azért, hogy  Isten ébresszen  hitet a  nem
   hívőkben!
   A  különféle   tudományok  a   dolgok   és  események   hátterét,   okait,
   összefüggéseit  kutatják.  A  tudománynak  vannak  korlátai,  nem  sikerül
   mindent megfejteni, megmagyarázni. Ha  nem tudjuk tudományos  módszerekkel
   igazolni  valaminek  a  kialakulását,  létrejöttének  módját  vagy   éppen
   kapcsolatát környezetével, akkor  nemes egyszerűséggel véletlenről  szokás
   beszélni: „Nem tudjuk, hogy miért éppen így alakult, a véletlen műve.”  Ha
   az  emberrel   történik   valamilyen   megmagyarázhatatlan,   érthetetlen,
   felfoghatatlan esemény, amire előzmények hiányában nem számított senki,  a
   sorsot, a sorsszerűséget  szokták emlegetni: „Nem  tudjuk, miért  történt.
   Így hozta a sors.” Ha pedig  a lelki, szellemi dolgok területén lépünk  át
   az  ismeretlenbe,  az  értelmünkkel  nem  megmagyarázható  világba,  akkor
   titokról beszélünk. Valami rejtve marad előlünk, és hiába is  próbálkozunk
   a mélyére hatolni, nem jutunk  előbbre. Hitünk kérdéseivel és Istennel  is
   így vagyunk.  Emberi értelmünk  végessége nem  képes felfogni  a  végtelen
   Istent. Titkokkal, Isten titkaival, hitünk titkaival találkozunk,  amelyek
   továbbra is titkok maradnak. Nem Isten titkolózik, hanem emberi  értelmünk
   nem képes  mindent  felfogni  belőle. Amit  pedig  tudunk  vagy  szilárdan
   hiszünk, annak  alapja az,  hogy Isten  feltárja számunkra,  közli  velünk
   önmagát, ezt nevezzük kinyilatkoztatásnak.  A keresztény ember persze  nem
   hisz sem a  véletlenben, sem a  sorsban, hanem mindennek  a hátterében  az
   Isteni Gondviselést látja.  Hisz viszont  a titkokban  és elfogadja,  hogy
   földi élete során  nem ismerhet meg  mindent, hanem majd  az örök  életben
   tárul fel számára Isten titka, mindaz, amire evilágban homály borul.
   A mai evangéliumban az apostolok így fordulnak Jézushoz: „Növeld bennünk a
   hitet. Az  Úr  így válaszolt:  Ha  csak akkora  hitetek  lesz is,  mint  a
   mustármag, s azt  mondjátok ennek  a szederfának: Szakadj  ki tövestől  és
   verj gyökeret  a  tengerben,  engedelmeskedik nektek”  (Lk  17,5-6).  Máté
   írásában így szerepel a megjegyzés: „Bizony mondom nektek, ha csak  akkora
   hitetek lesz is, mint a mustármag,  s azt mondjátok ennek a hegynek,  menj
   innen oda,  elmegy,  és semmi  sem  lesz lehetetlen  nektek”  (Mt  17,20).
   Idézzük még fel  annak az  embernek a hitvallását,  aki fiának  gyógyítása
   érdekében fordult  Jézushoz,  és így  vallotta  meg hitét:  „Hiszek  Uram,
   segíts hitetlenségemen!” (Mk  9,24). E  szentírási helyek  ihlették a  Hit
   évének  jelmondatát:  Hiszek  Uram,  erősítsd  bennünk  a  hitet!   Szépen
   összefoglalja ez a mondat a hit  egyéni és közösségi szintjét, valamint  a
   hit megvallásának és a hit kérésének fontosságát. Ugyanakkor benne van  az
   is, hogy  a hit  egyrészt döntés,  választás az  ember részéről,  másrészt
   Isten ajándéka.
   Amikor a Hit évében  naponta imádkozunk hitünk  erősödéséért, akkor ezt  a
   legnagyobb alázattal  tesszük.  A  kérésben elismerjük,  hogy  hitünk  nem
   tökéletes. Bármikor meginoghatunk a  hitben. Egy próbatétel, egy  váratlan
   betegség  vagy  egy  hozzánk   közel  álló  személy  hirtelen   elvesztése
   megrendítheti a  hitünket  és  Istenbe vetett  bizalmunkat.  Amikor  olyan
   eseményekkel  szembesülünk,  amelyeknek  nem  látjuk  az  értelmét,   azaz
   titkokkal, számunkra  felfoghatatlan dolgokkal  találkozunk, különösen  is
   szükségünk van a  hitre, a  hitben való  megerősödésre. Legyünk  nyitottak
   Isten ajándékára, hogy feltárulhasson számunkra a hit világa!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Add  nekünk a hit  csodálatos ajándékát! Add,  hogy
   minden kételkedés,  hitetlenség,  kicsinyhitűség ellenére  is  felfedezzük
   magunkban a  mustármagnyi  hitet! A  hit  nem élettelen  magként  hever  a
   lelkünk mélyén, hanem növekedni  akar. Ezért most  azt kérjük tőled,  amit
   egykor az apostolok: Növeld bennünk a hitet! A te szemeddel akarom nézni a
   világot, a te szíved szeretetével akarom szeretni embertársaimat.  Segíts,
   hogy hitemből jótettek fakadjanak! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131006.mp3