[Evangelium] 2013-10-05

[Evangelium mindennap]

   2013. október 5. – Szombat

   A hetvenkét  tanítvány, akiket  Jézus az  evangélium hirdetésére  küldött,
   nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták  Jézusnak –, a te nevedre még  a
   gonosz lelkek  is engedelmeskedtek  nekünk.” Ő  így válaszolt:  „Láttam  a
   sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy
   kígyókon  és  skorpiókon  járjatok,  hogy  minden  ellenséges  erőn   úrrá
   legyetek: Semmi sem fog ártani  nektek. Mindazonáltal ne annak  örüljetek,
   hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy
   nevetek föl van írva a mennyben.”
   Abban az órában  Jézus felujjongott  a Szentlélekben,  és így  imádkozott:
   „Magasztallak téged, Atyám,  ég és  föld Ura, mivel  elrejtetted ezeket  a
   bölcsek és az  okosak elől,  és feltártad  az egyszerűeknek,  így van  ez,
   Atyám, mert így tetszett neked. Az  Atya mindent átadott nekem. Senki  más
   nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és  az Atyát sem ismeri más, csak a  Fiú,
   és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Jézus azután tanítványaihoz
   fordult, és így  szólt: „Boldog az  a szem, amely  látja, amit ti  láttok.
   Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok,
   de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
   Lk 10,17-24

   Elmélkedés:

   Az evangéliumokban  szó  van arról,  hogy  Jézus missziós  útra  küldi  12
   apostolát.  E  küldés  mellett  Lukács  evangélista  beszámol  egy   másik
   alkalomról is,  amikor 72  tanítványát  küldi az  Úr, hogy  tanítsanak  és
   gyógyítsanak. E második út során a tanítványok örömmel tapasztalják,  hogy
   számos csodát  tudtak  tenni. Elismerik,  hogy  nem saját  erejüknek  vagy
   különleges emberi képességüknek köszönhető mindez, hanem annak, hogy Jézus
   nevében cselekedtek. Megértették, hogy  amikor Jézus elküldte őket,  akkor
   nem azt kérte  tőlük, hogy önmagukról  beszéljenek, hanem mindarról,  amit
   tőle  tanultak.  Megtapasztalják,  hogy  milyen  ereje  van  a  szónak  és
   tanításnak,  amelyet  Mesterük  rájuk  bízott,  s  amelyet  ők   hűségesen
   hirdettek. Beszámolnak arról, milyen pozitív hatást váltott ki a hirdetett
   szó. A szónak még a gonosz lelkek felett is hatalma volt.
   Lelkesedésüket Jézus abba az irányba tereli, hogy az evangélium  hirdetője
   inkább annak  örüljön, hogy  igehirdető  munkájáért a  mennyországban  fog
   jutalmat kapni. Mert  a hirdetett szónak  ugyan valóban csodálatos  hatása
   van itt a földön az emberek  között, de még csodálatosabb, hogy a  mennybe
   juthat, aki hűségesen hirdeti azt. Nem az a nagy cselekedet tehát, amit az
   ember tesz,  hanem  amit  Isten  tesz az  emberrel,  tudniillik,  hogy  az
   üdvösségre vezet minket, valamint az, amit Isten tesz az emberek által.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg  bennünket arra; hogy helyesen  kérjük
   tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
   minden viharvert  lélek csendes  kikötője! Mutasd  meg az  irányt,  amerre
   mennünk kell!  Újítsd  meg  bennünk az  engedelmesség  lelkületét!  Lelked
   zabolázza meg féktelen érzékeinket! Vezess el és adj erőt ahhoz, ami  igaz
   javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden tevékenységünkben  folyton
   örvendjünk a te csodálatos és felüdítő jelenlétednek!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131005.mp3