[Evangelium] 2013-11-24

[Evangelium mindennap]

   2013. november 24. – Vasárnap, Krisztus, a mindenség királya

   Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a
   főtanács tagjai pedig  gúnyolódtak: „Másokat megszabadított  – mondták  –,
   most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.”
   Gúnyt űztek belőle  a katonák is,  odamentek és ecettel  kínálták: „Ha  te
   vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Felirat is volt
   a feje fölött: Ez a zsidók királya.
   Az egyik  fölfeszített  gonosztevő  káromolta: „Nem  te  vagy  a  Messiás?
   Szabadítsd meg hát magadat és minket  is.” A másik rászólt: „Nem félsz  az
   Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább  tetteink
   méltó büntetését  kapjuk.  De ez  semmi  rosszat sem  tett.”  Aztán  hozzá
   fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel.”
   Ő ezt  válaszolta  neki: „Bizony  mondom  neked,  még ma  velem  leszel  a
   paradicsomban.”
   Lk 23,35-43

   Elmélkedés:

   Akié minden hatalom
   Történelmi  tanulmányaimból  emlékszem  a  XVI.  századi  északi   hétéves
   háborúra, amely amiatt  tört ki, hogy  a dán uralkodó  nem akarta  kivenni
   királyi címeréből a három korona  jelképét, s ezzel azt akarta  kifejezni,
   hogy igényt  tart a  Svédország feletti  uralkodásra. A  címervita  mögött
   jelentős érdekek húzódtak meg. Nem a történelmi esemény miatt hozom fel az
   esetet,  hanem  annak  példájára,  hogy  egy  uralkodó,  egy  király   nem
   véletlenül használ  bizonyos  dolgokat  a  címerében,  hanem  azt  kívánja
   megjeleníteni, hogy  mely  területek  tartoznak  fennhatósága  alá.  Ennek
   kapcsán felmerül  bennem a  kérdés, hogy  ha lett  volna Jézusnak  címere,
   vajon mi  lett volna  benne? Mert  hiszen királynak  nevezzük őt.  Királyi
   korona aligha illene az ő címerébe, legfeljebb a töviskorona.
   Ma, az  egyházi  év utolsó  vasárnapján  Krisztust, a  mindenség  királyát
   ünnepeljük, akinek uralma nem hasonlítható a földi királyok hatalmához. Ha
   ez utóbbiból indulnánk  ki, biztosan  félreértenénk Krisztus  királyságát.
   Jézus Krisztus a szívünk  királya, az ő uralma  egyesít minden benne  hívő
   keresztény embert.
   Ki ad  Krisztusnak királyi  hatalmat? Két  evangéliumi történet  vezet  el
   bennünket a  válaszhoz. Elsőként  a csodálatos  kenyérszaporítást  érdemes
   felidéznünk. Miután  az emberek  jóllaktak az  Úr által  adott  kenyérből,
   Jézus észrevette, hogy „érte akarnak jönni és erőszakkal királlyá  akarják
   tenni” (Jn 6,15).  A kenyéradásban  ugyanis a  nép a  messiási idők  jelét
   látta és azt gondolta,  hogy Jézus a messiás-király.  De ez csupán  emberi
   elképzelés  volt.  Jézus   nem  királyi  messiás,   nem  uralkodó.   Ezért
   félrevonult és visszament a  hegyre, hogy egyedül  legyen. Jézus nem  akar
   ilyen király  lenni és  elzárkózik attól,  hogy népfelkiáltással  királlyá
   válasszák. Elutasítja  azt a  királyságot, amit  az emberek  akarnak  neki
   adni.
   A másik esemény időben korábban történt, ez Jézus megkísértése.  Nyilvános
   működésének megkezdése előtt Jézus a  pusztába vonult negyven napra,  ahol
   megkísértette őt a  sátán. Két sikertelen  próbálkozást követően  harmadik
   kísértésként egy  magas hegyre  viszi fel  őt az  ördög, és  felvonultatja
   szeme előtt a világ minden országát  (vö. Mt 4,8-9). Azt mondja  Jézusnak,
   hogy minden dicsőséget és hatalmat neki  ad, ha leborulva imádja. A  sátán
   uralkodóvá, királlyá akarja tenni őt. Jézus határozottan visszautasítja  a
   kísértőt, elutasítja a  felkínált hatalmat,  nem kér  ebből az  uralomból,
   mert nem így akar  uralkodni a világon. Jézus  ezt mondja: „Távozz  sátán!
   Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt  4,10).
   Jézus tehát elutasítja  azt a királyságot,  amit a sátán  akar neki  adni,
   miként elutasította az emberek által ajánlott királyságot is.
   Miért utasítja vissza Jézus e törekvéseket? Mert sem a sátán, sem a  tömeg
   nem rendelkezik valódi hatalommal. Az igazi hatalom Isten kezében van,  és
   Jézus egyedül Istentől fogadja el a hatalmat. Mennybemenetele előtt  Jézus
   összegyűjtötte tanítványait és ezekkel a szavakkal vett tőlük búcsút:  „Én
   kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön” (Mt 28,18). Jézus Istentől
   kapott hatalma maradandó. A világ  országainak dicsősége, amit egykoron  a
   sátán megmutatott,  időközben eltűnt.  Krisztus dicsősége  azonban,  amely
   szenvedésében, halálában és  feltámadásában nyilvánult meg,  nem múlik  el
   soha. Ezt a dicsőséget nevezhetjük  a világ végéig velünk maradó  Krisztus
   királyságának.
   Mennybemenetelekor  így  folytatja   Jézus  az   imént  idézett   szavait:
   „Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg  őket
   az Atya,  a Fiú  és  a Szentlélek  nevére,  és tanítsátok  őket  mindannak
   megtartására, amit parancsoltam nektek. És én veletek vagyok mindennap,  a
   világ végéig” (Mt 28,19-20).
   Ma, amikor  lezárjuk  a Hit  évét,  különösen is  megfontolandóak  ezek  a
   szavak. A  Hit  évét ugyan  befejezzük,  de Krisztus  műve  folytatódik  a
   világban. A küldetést, amelyet egykor apostolaira és az Egyházra bízott, a
   Hit évét  követően  is  folytatnunk kell.  Megújult,  megerősödött  hittel
   induljunk, hogy Krisztus tanítványává tegyük az embereket!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus, aki  a világmindenség és  szívünk királya vagy.  Te
   egykor  kinyilvánítottad,  hogy  országod  nem  ebből  a  világból   való.
   Országodba a bűnbánat gyakorlásával és lelki újjászületéssel juthatunk.  A
   kereszten függve a bűneit beismerő embernek azt ígérted, hogy veled lesz a
   mennyben. Vezess minket is a mennybe! Te a kereszten megmutattad, hogy nem
   uralkodni akarsz  az embereken,  hanem üdvösségünket  szolgálni. Most  azt
   kéred tőlünk,  hogy szívünket  vonjuk  el a  földi dolgoktól,  és  életünk
   keresztjét  hordozva  kövessünk  téged   királyi  utadon  a  menny   felé.
   Kereszthalálodat   követően   a   feltámadásban   halhatatlan   királyként
   mutatkoztál meg. Adj nekünk halhatatlanságot,  add nekünk az örök  életet!
   Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131124.mp3