[Evangelium] 2013-11-23

[Evangelium mindennap]

   2013. november 23. – Szombat

   Abban az időben: Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül,  akik
   azt tartják, hogy nincs feltámadás,  és megkérdezték tőle: „Mester!  Mózes
   meghagyta nekünk: Ha valakinek  meghal a testvére,  és asszonyt hagy  maga
   után, gyermeket azonban  nem, akkor  a testvér  vegye el  az özvegyet,  és
   támasszon utódot testvérének. Volt hét  testvér. Az első megnősült,  aztán
   meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd
   sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána.  Végül
   az asszony is  meghalt. A feltámadáskor  vajon kié lesz  az asszony?  Hisz
   mind a hétnek felesége volt.”
   Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik
   pedig méltók  rá, hogy  eljussanak  a másik  világba  és a  halálból  való
   feltámadásra, nem nősülnek,  s nem is  mennek férjhez. Hiszen  már meg  se
   halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a  fiai,
   mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt
   a csipkebokorról  szóló részben,  ahol az  Urat Ábrahám  Istenének,  Izsák
   Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az
   élőké,  hiszen  mindenki  érte  él.”  Erre  néhány  írástudó  megjegyezte:
   „Mester, helyesen  válaszoltál.”  Nem  is mertek  többé  tőle  semmit  sem
   kérdezni.
   Lk 20,27-40

   Elmélkedés:

   A nép odaadó figyelemmel  hallgatta Jézust, akinek tanításában  különleges
   erőt ismertek  fel.  Ezzel  ellentétben a  szadduceusok  képviselői  vitát
   kezdeményeznek Jézussal a templomban. A feltámadás témáját hozzák elő  egy
   olyan példát említve,  amely legfeljebb elméleti  volt, de a  gyakorlatban
   biztosan nem fordult elő. A  szadduceusok csak a mózesi törvényt  fogadták
   el, s mivel ebben nem szerepelt a feltámadásról szóló tanítás, nem  hittek
   abban. Jézus válaszából világossá  válik, hogy Isten az  élet Ura. Ő  adja
   minden embernek  az  életet  a  születéskor  és ő  adja  az  új  életet  a
   feltámadásban. A halál tényével szembesülve az ember könnyen azt gondolja,
   hogy az életnek ezzel  vége, s utána a  semmi következik. Isten új  életet
   adott Fiának, Jézusnak, akit húsvétvasárnap hajnalra feltámasztott, és  új
   életet ad  majd nekünk  is, amikor  feltámaszt minket  az örök  életre.  A
   feltámadást  követően  találkozhatunk  Istennel,  részünk  lehet  az  örök
   szeretetben. Az örök  élet tehát  mindenki számára a  személyes földi  lét
   folytatását jelenti, de más módon.
   Életünket és minden  cselekedetünket Isten fogja  egykor megítélni.  Isten
   ítélete  egyszerre  lesz  igazságos  és  irgalmas.  Bár  e  kettőt  emberi
   gondolkodásunkkal összeférhetetlennek tartjuk,  Istenre azonban  mindkettő
   igaz. Ő  megmutatja irgalmát  mindenkinek,  aki bűnbánattal  és  alázattal
   közeledik hozzá, de az  is igaz, hogy  a megtérést elmulasztók  büntetésre
   számíthatnak. Isten szándéka az, hogy megmentse lelkünket és  feltámasszon
   az örök életre.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg  bennünket arra, hogy helyesen  kérjük
   tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
   minden viharvert  lélek csendes  kikötője! Mutasd  meg az  irányt,  amerre
   mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131123.mp3