[Evangelium] 2013-11-02

[Evangelium mindennap]

   2013. november 2. – Szombat, Halottak napja

   Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
   „Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban,  aki
   engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert  már
   átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra  –
   sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
   Meghallják,  és  életre  támadnak.  Mert  ahogyan  az  Atyának  élete  van
   önmagában, ugyanúgy megadta a  Fiúnak is, hogy  élete legyen önmagában.  A
   Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az  Emberfia.
   Ne csodálkozzatok  ezen! Eljön  az óra,  amikor a  halottak meghallják  az
   Isten  Fiának  szavát,  és  előjönnek  sírjukból.  Akik  jót  cselekedtek,
   feltámadnak  és   üdvözülnek;   akik  rosszat   tettek,   feltámadnak   és
   elkárhoznak.”
   Jn 5,24-29

   Elmélkedés:

   Ma, halottak  napján több  evangélium közül  is választhatunk  a  liturgia
   rendje szerint.  A  János-evangélium  megjelölt  részletében  Jézus  saját
   küldetéséről és  az  örök  életről beszél.  A  következőket  mondja:  „Aki
   hallgat az én tanításomra,  és hisz abban, aki  engem küldött, annak  örök
   élete van” (Jn 5,24). Majd  pedig ezzel folytatja: „Akik jót  cselekedtek,
   feltámadnak  és   üdvözülnek;   akik  rosszat   tettek,   feltámadnak   és
   elkárhoznak” (Jn  5,29).  E  tanításból  egyértelmű,  hogy  a  halál  után
   mindenki  fel  fog  támadni.  Földi   élete  során  tett  jó  vagy   rossz
   cselekedetei alapján az ember vagy az üdvösségre vagy a kárhozatra jut. Az
   első az  Istennel való  örökké tartó  boldogságot jelenti,  a második  egy
   Isten nélküli állapotot.
   Halottak napja táján még a  nem vallásos emberek is elgondolkodnak  emberi
   sorsukon, a halálon, a túlvilágon. Hitünk szerint van túlvilág. Most abban
   a bizonytalanságban élünk, hogy nem tudjuk, hogy a túlvilági lét több vagy
   kevesebb az  evilági életnél.  A halál  megmutatja majd  nekünk, hogy  még
   annál a  kevéske pornál  is  kevesebb adatik  nekünk, mint  amivé  testünk
   válik, vagy  többet  kapunk, mint  amit  az élet  nyújtott  számunkra.  Ha
   létezik a  pokol  és a  mennyország,  a  kárhozat és  az  üdvösség,  akkor
   lesznek, akik kevesebbet kapnak és  lesznek, akik többet kapnak.  Márpedig
   hitünk szerint létezik, s  mindenki oda jut,  ahová törekszik, amit  földi
   életének cselekedeteivel  vagy  éppen mulasztásaival  megérdemel,  illetve
   ahová Isten irgalma és igazságossága juttatja.
   Az  életben  Istent  keressük,  a   halálban  és  utána  a   feltámadásban
   megtaláljuk őt.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem, te minden  ember szívébe beleoltottad  a reményt, de  keresztény,
   természetfeletti reményt  csak te  adhatsz nekünk.  Add meg  nekem ezt  az
   erősséget, add meg minden  nekem kedvesnek és  minden hívő léleknek!  Add,
   hogy ez egész  életünket, szenvedésünket és  halálunkat fényesebbé  tegye,
   átváltoztassa, s nekünk ebben az életben, különösen a csalódások és gondok
   napjaiban, benső erőt és bízó bátorságot adjon!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131102.mp3