[Evangelium] 2013-11-01
Evangelium mindennap
evangelium at lista.hcbc.hu
2013. Nov. 1., P, 01:00:01 CET
2013. november 1. – Péntek, Mindenszentek
Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült,
tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így
tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést
nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva
mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”
Mt 5,1-12a
Elmélkedés:
Akiken átragyog a kegyelem
Évekkel ezelőtt egy zarándoklat alkalmával jártam a németországi
Regensburg városában. A székesegyházhoz érve először kívülről jártuk körbe
az épületet. Az utcáról, kívülről nézve nem sok szépséget láttam a templom
ablakain. A szürke ólomkeretek, a rozsdásodó rácsok, a málló vakolat, a
kivehetetlen alakok nem sok jót ígértek. A templomba lépve azonban egészen
más látvány fogadott. Ugyanazok az ólomüveg ablakok belülről nézve ezernyi
fényben játszottak a napsütésben, szentek tucatjai mosolyogtak a
látogatókra. Csodálatos, művészi munka volt valamennyi ablak. Az egykori
emlék, élmény ébreszti bennem a gondolatot: talán érdemes volna a
szenteket belülről, az élő Istenre szomjazó lelkünk felől, az
életszentségre vágyakozó szívünk felől szemlélnünk, mert csak így vehetjük
észre, hogy az isteni kegyelem csodálatos módon átragyog személyükön,
életükön. Ha így tanulmányozzuk a szenteket, nem szürke, kivehetetlen,
furcsa, különc figurákat látunk, hanem olyan embereket, akiket érdemes
követni, s akiken keresztül Isten jósága, szeretete árad felénk.
November első napján mindenszentek ünnepe van. Az összes elhunytra és
meghalt szeretteinkre majd holnap, november 2-án, halottak napján
emlékezünk. A mai ünnepen a szentek állnak előttünk példaképként, akik
földi életükkel megérdemelték, hogy eljussanak a mennybe, az üdvösségre.
Példaképeink ők, hiszen életük megmutatja számunkra az életszentség útját,
amely a mennyországba vezet.
A szentek tisztelete katolikus hitünk azon jellegzetes eleme, amely a
történelem során sok kritikát váltott ki a nem katolikus keresztények vagy
a nem hívők részéről. Gyakran megfogalmazták azt a vádat, amely szerint az
emberek szentként való tisztelete elhomályosítja Isten szentségét. Mit
válaszolhatunk ezen vádra? Egy lényeges különbségtételt érdemes
rögzítenünk. Imádás, azaz a tisztelet legmagasabb foka egyedül Istent
illeti meg. A szenteket viszont nem imádjuk, hanem csak tiszteljük. Amikor
tehát Isten szentségéről, illetve a szentek életszentségéről beszélünk,
akkor a szentségnek két különböző szintjéről van szó, de a kettő mégsem
független egymástól. Isten szentsége teljes és sérthetetlen. A szent
emberek Isten szentségét tükrözik, amennyire abból részesednek. Nem
szentnek születtek ők és nem a maguk erejéből lettek szentekké, hanem
Isten kegyelme alakította őket azzá. Isten szentsége kisugárzott rájuk és
ők magukba fogadták ezt a szentséget. A szenteken keresztül magát Istent
magasztaljuk, aki képes átalakítani, szentté tenni az embert.
A szentek tiszteletében vallásosságunk emberközeli oldala mutatkozik meg.
Hozzánk hasonló hús-vér emberek voltak a szentek is, akik földi életükben
megtapasztalták a bűnök göröngyös útját, de azt is, hogy felfelé érdemes
törekedni. A szentek ugyan két lábbal a földön jártak, de közben a mennybe
vágyakoztak, mert érezték, hogy a menny az ember igazi otthona, ahol
örökre Isten közelében lehet. Hitünk szerint a szentek vágya
beteljesedett, azaz eljutottak a mennyországba.
Mindenszentek ünnepén a nyolc boldogságot olvassuk az evangéliumban.
Bármennyire is furcsának találjuk e mondásokat, mert talán másképpen
képzeljük el a boldogságot, mégis azt kell mondanunk, hogy ez a boldogság
igazi útja, ez a boldogság egyetlen útja, ez a menny örök boldogságába
vezető út. Valójában csak az Istenben hívő emberek törekedhetnek a
mennybe. Azok, akik hiszik, hogy az ember Isten teremtménye. Akik hiszik,
hogy Isten szeretetből teremtette meg az embert és szeretetét minden ember
felé kiárasztja. Akik hiszik, hogy Isten minden embert az életszentségre
hív. Azok törekedhetnek a menny felé, akik hiszik, hogy Isten oda várja
őket. És itt kapjuk meg a választ arra, hogy sok ember miért él úgy,
mintha nem volna túlvilág, mintha nem volna örök élet, és miért nem
törekszenek a mennybe jutni. Mert nem hisznek Istenben, nincs bennük hit.
Legyen életünk legfőbb célja az, hogy kövessük a szenteket a mennybe, ahol
örökké együtt élhetünk majd Istenünkkel! Örüljünk és ujjongjunk, mert
Isten lesz a mi jutalmunk az égben!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mindenható és szent Istenünk! Te minden embert meghívsz az életszentségre.
Azt kéred tőlünk, hogy szentek legyünk, miként te magad is szent vagy. A
szentek és boldogok, akiket ma közösen ünneplünk, komolyan vették
hívásodat és egész életükbe törekedtek az életszentségre. Nem szentként
születtek ők, hanem szentté váltak mindennapi kötelességük és tőled kapott
hivatásuk teljesítése által. Te senkitől sem kívánsz lehetetlen dolgot
vagy vállalhatatlan hősiességet, hanem csak azt, hogy teljesítsük
kötelességeinket irántad és embertársaink iránt. Taníts minket, hogy
helytálljunk a mindennapokban! Segíts, hogy neked tetsző módon éljünk,
szentté váljunk, és eljussunk hozzád a mennyországba! Segíts az
evangéliumi boldogságok útján járni! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a
hitet!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131101.mp3
További információk a(z) Evangelium levelezőlistáról