[Evangelium] 2013-11-03

[Evangelium mindennap]

   2013. november 3. – Évközi 31. vasárnap

   Abban az időben: Jézus Jerikó városán  haladt át. Élt ott egy Zakeus  nevű
   gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és  megismerni
   Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát
   előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett
   elhaladnia.
   Amikor Jézus  odaért,  felnézett,  és  megszólította:  „Zakeus,  gyere  le
   gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és
   örömmel fogadta  Jézust.  Akik ezt  látták,  méltatlankodva  megjegyezték:
   Bűnös embernél száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így  szólt:
   „Nézd, Uram, vagyonom felét a  szegényeknek adom, és ha valakit  valamiben
   megkárosítottam, négyannyit adok helyette.”
   Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő  is
   Ábrahám fia. Az  Emberfia azért  jött, hogy megkeresse  és üdvözítse,  ami
   elveszett.”
   Lk 19,1-10

   Elmélkedés:

   Jézus tekintete
   A filmvetítésnek  vége,  az  emberek  özönlenek  ki  a  mozi  teremből.  A
   következő vetítésre  érkezők már  odakint tolonganak,  izgatottan  várják,
   hogy ők is megtekinthessék a  filmet. Várakozás közben nézegetik a  kifelé
   jövők arcát, akik egymással a friss élményről vidáman beszélgetnek.  Látva
   örömöket, mosolygó tekintetüket a várakozókban még inkább felébred a vágy,
   hogy végre ők is részesüljenek a film által nyújtott élményben. Bocsánat e
   profán példáért, mert az Isten-élmény messze felülmúl minden  moziélményt,
   de a templomban  a gyóntatószék előtt  várakozókban is hasonló  várakozás,
   vágyakozás  élhet.   Látják   a   gyóntatószékből   kilépők   felszabadult
   tekintetét, az öröm, a megtisztulás, a lelki újjászületés érzése  sugárzik
   róluk, s  ők  is  vágyakoznak  minderre.  Megtapasztalni  Isten  irgalmát,
   magunkon  érezni  Isten  tekintetét,  csodálatos  érzés,  ahogyan  ezt  az
   evangélium főszereplője is érezhette. S ha ez öröm sugárzik rólunk,  akkor
   másokban is felébred az irgalmas Istennel való találkozás vágya.
   Zakeusnak, a Jerikóban  élő vámosnak  történetét olvassuk  a mai  vasárnap
   evangéliumában. Zakeus egy  kíváncsi ember, aki  látni akarja Jézust.  Nem
   akar vele találkozni, nem akar  vele beszélni, nem gondolja, hogy  életébe
   valami változást hozhat  Jézus, ő csak  egyszerűen látni akarja.  Alacsony
   termete miatt felmászik  egy út menti  fára, mert abban  bízik, hogy a  fa
   tetejéről megláthatja majd Jézust. A helyzet megalázó számára. Az  emberek
   biztosan gúnyolni  kezdték, amikor  meglátták őt  a fa  tetején. Amúgy  is
   csúfolhatták alacsony termete  miatt, és lenézték  foglalkozása miatt  is,
   mert vámszedőként kiszolgálta  az elnyomó rómaiakat.  Haragudtak rá,  mert
   mindenkit becsapott  és magas  vámot  kért, hogy  nagyobb legyen  a  saját
   haszna.  Zakeus  nevetségessé  teszi  magát,  mert  egy  felnőtt  férfihoz
   méltatlan volt,  hogy  fára  másszon  mások előtt.  Ő  mégsem  törődik  az
   emberekkel, mert egyetlen vágy él benne: látni szeretné Jézust.
   A hívőket sokszor kinevetik, kigúnyolják vallásosságuk miatt. A nem  hívők
   azon viccelődnek a hátuk mögött, hogy templomba járnak. Ostobának  tartják
   őket, mert becsületes  munkával és nem  ügyeskedéssel akarják  biztosítani
   családjuk megélhetését. Lenézik  őket, mert nem  mennek bele a  kicsinynek
   tűnő csalásokba. Maradinak tartják  őket, mert ragaszkodnak a  hagyományos
   értékekhez. Zakeus  példája  adjon  bátorítást  mindazoknak,  akik  hitük,
   vallásosságuk miatt  ilyeneket  vagy hasonlókat  kénytelenek  átélni!  Nem
   érdemes törődni a gúnyolódókkal. Ne engedjük, hogy a nem hívők eltompítsák
   szívünkben az Isten-látás vágyát!
   Zakeus látni szeretné Jézust. Jézus pedig észre veszi őt a tömegben. Ettől
   kezdve a történet  új helyszínen  folytatódik, az  utcáról Zakeus  házában
   találjuk magunkat. A  helyszín változása  már utal  a Zakeusban  végbemenő
   lelki változásra. Jézus betér az ő házába és itt újabb lelki lépést tesz a
   korábban mindenki által megvetett ember. Ígéretet tesz, hogy vagyona felét
   szétosztja a szegényeknek  és bőséges kártérítést  ad mindazoknak,  akiket
   korábban  megkárosított.   Megtérésének  komoly   jele,  bizonyítéka   ez.
   Megtapasztalta, hogy milyen  nagy az  Isten irgalma  iránta, s  most ő  is
   megmutatja, hogy tud irgalmas lenni az emberek felé.
   Lassan  a  Hit  évének  végéhez   közeledünk.  Mit  használt  ez  az   év?
   Eljutottunk-e   egy   személyes   hitvallásra?   Erősödött-e   a   hitünk?
   Törekedtünk-e  hitünk   tartalmának,   igazságainak,   titkainak   mélyebb
   megismerésére? Láttuk-e Jézust? Találkoztunk-e  vele? A Hit évének  utolsó
   heteiben és később  is van időnk,  hogy Jézust keressük.  Van időnk  olyan
   helyet keresni, ahonnan megláthatjuk őt és ő is megláthat minket. Van  még
   idő „fára mászni.” Csak ne legyen késő! Csak nehogy időközben továbbmenjen
   Jézus! Nehogy  elszalasszuk a  találkozás lehetőségét!  Jézus tekintete  a
   szívembe megtérést, az életembe üdvösséget  hozhat. Jézus tekintete a  hit
   ajándékát adhatja nekem.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Istenem, add nekem a kegyelmet, hogy téged keresselek és felébredjen
   szívemben  a  vágy,  hogy  téged  lássalak.  Ne  engedd,  hogy  bármi   is
   megakadályozzon abban,  hogy  megpillanthassalak  téged, s  te  rám  emeld
   irgalmas tekinteted. Az üdvösség pillanata akkor köszönt be, amikor e  két
   tekintet találkozik. Akkor lelem meg a boldogságot, ha isteni irgalmad rám
   talál, s  ezzel új  élet  kezdődik számomra.  Hiszem,  hogy a  veled  való
   találkozás változást  hoz  életembe, elhagyhatom  a  bűnös élet  útját,  s
   elindulhatok feléd a kegyelem,  a szeretet és a  hit útján. Hiszek,  Uram,
   erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131103.mp3