[Evangelium] 2013-05-25

[Evangelium minden nap]

   2013. május 25. – Szombat

   Abban az időben: Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk a kezét.
   A tanítványok  azonban  elutasították  őket. Amikor  Jézus  meglátta  ezt,
   megharagudott,  és   ezt  mondta   nekik:  „Engedjétek   hozzám  jönni   a
   gyermekeket, és  ne tiltsátok  el őket,  mert ilyeneké  az Isten  országa.
   Bizony, mondom nektek:  Aki nem úgy  fogadja az Isten  országát, mint  egy
   gyermek, nem megy  be oda.”  Azután ölébe  vette a  gyermekeket, és  kezét
   rájuk téve, megáldotta őket.
   Mk 10,13-16

   Elmélkedés:

   A  felnőttek  sokszor  lekezelően   vagy  kioktató  módon  viselkednek   a
   gyerekekkel. Az  igaz,  hogy  egy felnőtt  életkorának  köszönhetően  több
   élettapasztalattal  rendelkezik,  és  nyilvánvalóan  tanultabb,  mint  egy
   gyermek, de ez nem adhat okot számára a fölényes viselkedésre. Sokszor  el
   is veszítik  türelmüket,  mert  megfeledkeznek arról,  hogy  ami  számukra
   könnyedén megvalósítható,  az egy  gyermeknek nagy  erőfeszítésébe  kerül,
   vagy akár  megvalósíthatatlan. Milyen  legyen  a felnőttek  viselkedése  a
   gyermekekkel  szemben,   akik  számára   a  felnőttek   példaképek,   azaz
   viselkedésüket utánozzák?
   Az evangéliumban szereplő tanítványok hibát követnek el:  megakadályoznák,
   hogy gyermekeket vigyenek Jézushoz. Viselkedésüket magyarázhatnánk  azzal,
   hogy Jézus korában  a gyermekek  és a felnőttek  világa jobban  elkülönült
   egymástól, mint  korunkban. A  tanítványok szándéka  az lehetett,  hogy  a
   gyermekek ne  zavarják  tanító  vagy gyógyító  tevékenységében  Jézust.  Ő
   viszont nem elutasító velük, hanem  szeretettel fogadja és megáldja  őket.
   Sőt, példaképül állítja őket a tanítványok elé.
   Vajon miben követendők  ők? A kisgyermekek  tulajdonsága, hogy  ösztönösen
   megbíznak szüleikben, mert mellettük érzik biztonságban magukat, s tudják,
   hogy ők gondoskodnak róluk. Ezt  a gyermeki bizalmat, ráhagyatkozást  kell
   éreznünk Isten  iránt, akinek  gyermekei  vagyunk. Isten  atyaként  szeret
   minket, gondoskodik  rólunk. Isten  a boldogságunkat  és az  üdvösségünket
   akarja. Engedelmeskedjünk neki és bízzuk rá életünket!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi  szavaink
   nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel  és
   bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk,  hogy adj meg nekünk mindent,  ami
   üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért,  mert
   gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130525.mp3