[Evangelium] 2013-05-24

[Evangelium minden nap]

   2013. május 24. – Péntek

   Egy alkalommal Jézus  útra kelt  Kafarnaumból, és Júdea  határába ment,  a
   Jordán túlsó  partjára. Ott  ismét nagy  tömeg sereglett  köréje, ő  pedig
   szokása szerint tanította őket. Akkor  a farizeusok odamentek Jézushoz  és
   megkérdezték: „Szabad-e  a  férjnek  elbocsátania  a  feleségét?”  Próbára
   akarták ugyanis  tenni. Ő  azonban  kérdéssel válaszolt:  „Mit  parancsolt
   nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és
   elváljunk.”
   Jézus folytatta:  „A  ti  szívetek  keménysége miatt  írta  nektek  ezt  a
   parancsot. Isten azonban a  teremtés kezdetén férfit  és nőt alkotott.  Az
   ember ezért elhagyja apját, anyját,  a feleségéhez csatlakozik, és  ketten
   egy test lesznek.  Ettől kezdve többé  már nem két  test, hanem csak  egy.
   Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
   Otthon  tanítványai  ismét   megkérdezték  őt   ezzel  kapcsolatban.   Ezt
   válaszolta: „Aki  elbocsátja feleségét,  és mást  vesz el,  házasságtörést
   követ el ellene.  Ha pedig  a feleség hagyja  el férjét,  és máshoz  megy,
   házasságtörést követ el.”
   Mk 10,1-12

   Elmélkedés:

   A házassággal,  pontosabban a  válással kapcsolatban  tesznek fel  kérdést
   Jézusnak az  írástudók és  a farizeusok.  Ők megengednék  a válást,  Jézus
   viszont határozottan elutasítja  azt. Mi a  két álláspont közti  különbség
   oka? A különbség lényege abban áll, hogy a farizeusok az emberi  törvényre
   hivatkoznak, ami  időnként  változik, helyesebben  szólva  a  törvényhozók
   változtatják őket,  ezzel  szemben  Jézus az  isteni  törvényre  és  Isten
   eredeti  szándékára  hivatkozik  a   házassággal  kapcsolatban.  A   kettő
   szembekerülését az okozza, hogy az  emberi törvények alkalmazkodnak a  kor
   igényeihez, követelményeihez  (nevezhetjük  ezt akár  fejlődésnek  is),  s
   ennek következtében eltérnek Isten törvényétől.
   A bibliai teremtéstörténet szerint Isten saját képére és  hasonlatosságára
   alkotta meg  az embert,  és szívébe  írta törvényeit,  ezért minden  ember
   elsődleges kötelessége,  hogy keresse  a  Teremtőt, felfedezze  a  szívébe
   vésett isteni törvényeket, és azok szerint éljen. Előfordul, hogy az ember
   felismeri ugyan az  isteni törvényt, de  mivel annak megtartását  nehéznek
   tartja, kitalálja  a  kivételeket, azaz  azokat  az eseteket,  amikor  nem
   alkalmazza az isteni  parancsokat. Következő  lépésként aztán  az ember  a
   kivételeket  törvény  szintjére  emelve  megalkotja  a  saját  törvényeit,
   amelyek természetesen már nagyon messze vannak Isten eredeti akaratától.
   Mivel az ember a teremtést  követően az évszázadok során már  meglehetősen
   messze került Istentől, ezért ő elküldte hozzánk Jézus Krisztust, akinek a
   személyében  megmutatta,   hogyan  kell   az  embernek   élnie,   Istennek
   engedelmeskednie. Jézus Krisztustól, az Isten Fiától tanuljuk meg,  hogyan
   élhetünk Istennek tetsző módon.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézusom édes Szíve, én nem tudlak úgy szeretni, ahogy kell, csak  általad.
   Nem tudok hozzád jönni, ha nem vonzol engem. Nem tudok rád hagyatkozni, ha
   te nem támogatsz. Hogy  mindenem a tiéd  lehessen, végy birtokodba,  Uram,
   hogy ne legyek többé a magamé, hanem a Tiéd.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130524.mp3