[Evangelium] 2013-05-14

[Evangelium minden nap]

   2013. május 14. – Kedd

   Jézus az utolsó  vacsorán tekintetét  az égre emelte,  és így  imádkozott:
   „Atyám, eljött az óra.  Dicsőítsd meg Fiadat,  hogy Fiad is  megdicsőítsen
   téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek,  akit
   neki adtál, örök életet adjon. Az  örök élet pedig az, hogy  megismerjenek
   téged, az  egy  igaz Istent,  és  Jézus  Krisztust, akit  te  küldtél.  Én
   megdicsőítettelek  téged  a  földön.  A  feladatot,  amelyet  rám  bíztál,
   teljesítettem. Atyám,  most te  dicsőíts meg  engem azzal  a  dicsőséggel,
   amelyben részem volt  nálad a világ  teremtése előtt!  Kinyilatkoztattalak
   téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem
   adtad őket. Tanításodat megtartották. Most  már tudják, hogy minden,  amit
   nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők
   pedig elfogadták: megismerték az igazságot,  hogy tőled jöttem, és  hittel
   elfogadták, hogy  te  küldtél  engem.  Értük  könyörgök.  Nem  a  világért
   könyörgök, hanem  értük,  akiket nekem  adtál.  Tieid ők–  hiszen  a  tied
   mindaz,  ami  az  enyém,  és  minden  az  enyém,  ami  a  tiéd  –,  és  én
   megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább  itt e világban, ők azonban  a
   világban maradnak. Én most hozzád megyek.”
   Jn 17,1-11a

   Elmélkedés:

   Ma,  valamint  a  következő  két  napon  Szent  János  evangéliumának  17.
   fejezetéből azt a részt olvassuk, amelyet Jézus főpapi imájának  nevezünk.
   Ezt az  imádságot  a mi  Urunk  az  Atyához intézi,  de  tanítványai  füle
   hallatára mondja el az utolsó vacsorán. Nem tekinthetjük tulajdonképpen  a
   búcsúbeszéd részének, hiszen ez  már nem az  apostoloknak szól. Az  utolsó
   vacsorának világosan követhető rendje, menete van: a megtisztulást  (Jézus
   megmossa tanítványai lábát) a  tanítás követi, amelyet  ez az imádság  zár
   le.
   A főpapi ima első részében Jézus  azt kéri az Atyától, hogy dicsőítse  meg
   őt:  „Atyám,  eljött  az   óra.  Dicsőítsd  meg   Fiadat,  hogy  Fiad   is
   megdicsőítsen téged!” (Jn 17,1). Jézus megváltó küldetésének beteljesedése
   a hamarosan  bekövetkező  elfogásával  elkezdődik,  s  másnap  megtörténik
   kereszthalálával. Az Atya harmadnapon megdicsőíti őt a feltámadással, s ez
   a megdicsőülés akkor válik teljessé,  amikor Jézus visszatér az Atyához  a
   mennybe. Ezt ünnepeltük az elmúlt vasárnap, Urunk mennybemenetele  napján.
   Jézusnak az Atya iránti szeretetéről tanúskodik, hogy engedelmes  lélekkel
   fogadja  el  a  szenvedést  és  a  kereszthalált,  amely  egyúttal   Isten
   dicsőségének megnyilvánulása.
   Ezt követően  apostolaiért  és tanítványiért  imádkozik  Jézus.  Szavaiból
   érződik az értük való aggódás és  az irántuk való szeretet. A  tanítványok
   megismerték és  elfogadták  az igazságot,  életüket  Jézusnak  szentelték,
   hittek abban, hogy  ő az Isten  Fia. Ők nem  követhetik most Mesterüket  a
   mennybe, hanem a világban maradnak, hogy küldetésüket teljesítsék.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható,  kegyelmes  és  könyörületes   Atyánk!  Eltévedtünk,  s   mint
   elveszett juhok  letértünk  útjaidról. Túlságosan  saját  szívünk  tervei,
   szándékai és kívánságai után  futottunk. Megsértettük szent  törvényeidet.
   Azt tettük,  amit  nem lett  volna  szabad.  De Urunk,  Te  légy  irgalmas
   hozzánk, szegény nyomorult bűnösökhöz! Kíméld meg azokat, akik  megvallják
   hibáikat. Emeld  fel mindazokat,  akik készek  a bűnbánatra,  azon  ígéret
   miatt, amit  az embereknek  adtál Krisztus  Jézus, a  mi Urunk  által.  És
   őérette add meg, ó jóságos és irgalmas Isten, hogy ezután istenfélő, neked
   tetsző, becsületes  és  tisztességes,  komoly életet  éljünk  szent  neved
   dicsőségére.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130514.mp3