[Evangelium] 2013-05-13

[Evangelium minden nap]

   2013. május 13. – Hétfő

   Amikor  az  utolsó  vacsorán  Jézus  elmondta  búcsúbeszédét,  tanítványai
   megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most  elismerjük,
   hogy mindent tudsz, és nincs szükség  rá, hogy valaki is kérdezzen.  Ezért
   hisszük, hogy Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön  az
   óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem
   magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt
   azért mondtam  nektek,  hogy  békességet  találjatok  bennem.  A  világban
   üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.”
   Jn 16,29-33

   Elmélkedés:

   Jézus búcsúbeszédének  hallgatása után  az  utolsó vacsorán  az  apostolok
   lelkesen azt állítják, hogy megértették Mesterük szavait és elhiszik, hogy
   az Atya küldte őt. A valósághoz  azonban közelebb járunk, ha azt  mondjuk,
   hogy valójában nem is sejtik, hogy ez a vacsora az utolsó Jézus számára és
   azt sem tudják, hogy most éppen búcsút vesz tőlük.
   Egészen magabiztos  az  apostolok  válasza és  hitvallása.  Jézus  viszont
   világosan látja,  hogy hitük  mennyire  korlátozott. Azt  talán  megértik,
   elfogadják, hiszik, hogy Jézus az Atyától jött, de nem tudhatják még, hogy
   milyen úton fog visszatérni hozzá a mennybe.
   Jézus figyelmezteti őket,  hogy hamarosan  elérkezik hitük  próbatételének
   ideje. Akik  most lelkesen  bizonygatják erős  hitüket, néhány  óra  múlva
   csalódottan, zavarodottan,  félelemmel a  szívükben fognak  elmenekülni  a
   Jézus elfogására érkező katonák elől. Az apostolok az utolsó vacsorán  azt
   állítják, hogy  megértették  a  Mester  szavait,  de  még  ezen  az  estén
   értetlenül fogják szemlélni az ő szenvedésének kezdetét. Akik most  együtt
   vannak az Úrral, másnap  már elmenekülnek és  nincsenek ott a  keresztúton
   Jézus mellett. A Jézussal  történő események bizonytalanságot  ébresztenek
   bennük, megrendül hitük, s  elszáll lelkesedésük. Csak  a feltámadás és  a
   Feltámadottal való találkozás változtat ezen,  ébreszt új hitet bennük.  A
   feltámadás, illetve a Feltámadottal  való találkozás után  már nem a  múló
   lelkesedés jellemzi őket,  hanem az elkötelezettség,  s bátran hirdetik  a
   Krisztus feltámadásáról szóló örömhírt.
   Kérjük Istent, hogy a próbatételek idején se veszítsük el hitünket!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy  szükség
   van evangéliumod jó  magjára, amely  termést hozhat  az emberi  szívekben.
   Támogass és  lelkesíts bennünket,  hogy ne  féljünk tanúságot  tenni a  te
   tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki felismerheti  az
   Igazságot. Segítsd munkánkat  és szolgálatunkat,  hiszen minden  növekedés
   egyedül neked köszönhető!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130513.mp3