[Evangelium] 2013-05-12

[Evangelium minden nap]

   2013. május 12. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele

   Feltámadása után  Jézus  utoljára  jelent  meg  az  apostoloknak,  és  így
   búcsúzott el tőlük:
   „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel  kell
   támadnia a  halálból.  Az ő  nevében  Jeruzsálemtől kezdve  minden  népnek
   megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg
   elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát.  Maradjatok a városban, míg  erő
   nem tölt el benneteket a magasságból.”
   Ezután kivezette  őket Betánia  közelébe,  és kezét  fölemelve  megáldotta
   őket.  Áldás  közben  eltávozott  tőlük,  és  fölemelkedett  az  égbe.  Ők
   leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan
   ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent.
   Lk 24,46-53

   Elmélkedés:

   Nézzünk a felhő mögé!
   Az  egyik   hittanórán   éppen  Krisztus   mennybemeneteléről   tanultunk,
   beszélgettünk. A gyerekek  elmondták, hogy az  esemény bibliai  leírásából
   mit tartottak  érdekesnek,  fontosnak. Az  egyik  fiúnak például  a  felhő
   tetszett a legjobban. Egyesek felnevettek a dolgon, mert  jelentéktelennek
   tartották az égi felhőt. Én azonban örültem megjegyzésének, mert  alkalmat
   adott arra, hogy  részletesebben elmagyarázzam a  felhő jelentőségét.  Nem
   egy időjárási  jelenségről  van  itt  szó  ugyanis,  azaz  nem  egy  komor
   viharfelhőről vagy barátságos kinézetű  bárányfelhőről, hanem egy  bibliai
   jelképről. A szentírásban a felhő számos esetben Isten jelenlétére,  Isten
   megjelenésére utal.  Érdekes,  hogy egyúttal  a  felhő a  kíváncsi  emberi
   tekintetek elől  el  is  takarja az  Istent,  aki  valójában  láthatatlan,
   mintegy rejtőzködő. A mennybemenetelnél a felhő azt jelképezi, hogy az  Úr
   az isteni  világba emelkedik  fel. E  rövid kis  bevezető után  nézzük  az
   eseményt, Krisztus Urunk mennybemenetelét! Nézzünk egy kicsit e titokzatos
   felhő mögé!
   A  Jézus  mennybemeneteléről  szóló  evangéliumi  beszámolók  meglehetősen
   szűkszavúak. Az idén olvasott  Lukács-féle beszámoló sem  árul el sokat  a
   mai ünnep tartalmáról.  Mit tudunk  meg belőle?  Feltámadása utáni  utolsó
   jelenése  alkalmával   az  Úr   elbúcsúzik  tanítványaitól,   megígéri   a
   Szentlelket, majd az égbe emelkedve eltávozott körükből.
   Szent  Lukács  evangélista  azonban  egy  másik  írásában,  az   Apostolok
   Cselekedeteiben ennél  részletesebben  írja  le az  eseményt  (vö.  ApCsel
   1,1-11). E leírás legérdekesebb eleme  az, hogy Jézus az apostolok  „szeme
   láttára felemelkedett,  és egy  felhő  elfedte úgy,  hogy tovább  már  nem
   láthatták” (ApCsel 1,9).  Ez a mennybe  emelkedő Krisztust eltakaró  felhő
   jelképe annak a homálynak, amelybe a túlvilág burkolózik. Mi van a  felhőn
   túl?  Arra  hamar  rájövünk,  hogy  szemünk  nem  láthat  át  rajta  és  a
   legmodernebb távcsövek sem segítenek nekünk. Emberi értelmünkkel  kutatjuk
   a túlvilág  titkait,  de annál  többre  nem jutunk,  mint  amennyit  Jézus
   elárult nekünk. A felhőn túl Jézust  dicsőség várta, az Atya várta. A  mai
   ünnep titkát a Hitvallás így tartalmazza: Jézus „fölment a mennybe, ott ül
   az Atyának jobbján.”  Az Apostoli Hitvallásban  pedig így szerepel:  Jézus
   „fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján.”
   Jézus mennybemenetele  azt jelenti,  hogy  a feltámadása  utáni  jelenések
   lezárulnak. Apostolai és tanítványai meggyőződhettek arról, hogy él, amely
   később fontos lesz  számukra a krisztus  feltámadásáról szóló  igehirdetés
   során. Az Úr ugyanis utolsó  jelenése alkalmával megbízást ad nekik,  hogy
   szenvedésének  és   feltámadásának   tanúi  legyenek,   és   hirdessék   a
   bűnbocsánatot minden népnek (vö. Lk 24,46-48). A mennybemenetel egyben azt
   is jelenti, hogy  Krisztus visszatér oda,  ahonnan jött, visszatér  ahhoz,
   aki elküldte őt a világba,  a mennyei Atyához. Tanítványait mégsem  hagyja
   magára, hanem  elküldi  a Szentlelket,  aki  meg fogja  őket  erősíteni  a
   tanúságtételben és az igehirdetésben.
   Jézusra tehát a mennyei örök dicsőség várt a felhőn túl, földi élete után.
   És mi vár engem  a felhőn túl? De  itt már a hit  világa, a remény  világa
   kezdődik. Engem is  az Atya vár.  Hiszem, hogy  engem is az  Atya vár.  Ha
   akarata  szerint  szeretetben   élem  életem,  ő   az  örök  élettel   fog
   megajándékozni.  Jézus  mennybemenetele  és  az  örök  dicsőségbe   jutása
   erősítse bennem a hitet,  hogy van örök élet  és elnyerhetem azt! Ha  égre
   emelt tekintettel élek, azaz életem minden napján szem előtt tartom,  hogy
   a mennyországban Isten vár rám, és ha elfogadom Krisztus vezetését,  akkor
   reményem be fog teljesedni és az örök üdvösségre jutok.
   Mai elmélkedésünk befejezéseként figyeljünk Krisztus missziós  parancsára,
   amit  mennybemenetelekor  mondott  apostolainak:  „Menjetek  el  az  egész
   világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk  16,15).
   Az Úr egykori felszólítása  nekem is szól. Indulnom  kell, hogy tanúja  és
   evangéliumának hirdetője legyek.  Nem új tanítást  kell kitalálnom,  hanem
   azt kell kitalálnom, hogy Krisztus örökérvényű szavait, örömhírét,  hogyan
   tudom újszerűen, korszerűen, új fórumokon hirdetni. Korunkban talán  éppen
   az jelenti a keresztények számára  a legnagyobb kihívást, hogy a  közönyös
   embereknek úgy tegyünk tanúságot hitünkről, hogy felébredjen bennük a vágy
   Isten megismerésére.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk,  Jézus  Krisztus,  te  feltámadásodat  követően  számos  alkalommal
   megjelentél apostolaidnak és tanítványaidnak, s élőként mutattad meg magad
   nekik.  Mielőtt  a  földről  a  mennybe  távoztál  megbízást  adtál  nekik
   örömhíred továbbadására. E küldetés nekem,  mint a te követődnek is  szól.
   Tanításod, az üdvösségre  vezető igazság  szabad utat nyit  Isten felé,  a
   menny  felé.   Segíts  engem   kegyelmeddel  és   a  Szentlélekkel,   hogy
   küldetésemet teljesítve  törekedjek  szüntelenül  az  örök  életre,  ahová
   minden embert, engem is meghívsz és vársz. Hiszek, Uram, erősítsd  bennünk
   a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130512.mp3