[Evangelium] 2013-05-11

[Evangelium minden nap]

   2013. május 11. – Szombat

   Búcsúbeszédében Jézus  így szólt  tanítványaihoz: Bizony,  bizony,  mondom
   nektek: Bármit  kértek majd  az én  nevemben az  Atyától, megadja  nektek.
   Mindeddig semmit sem kértetek  az én nevemben.  Kérjetek, és kaptok,  hogy
   örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra,
   amikor már nem  hasonlatokban szólok, hanem  nyíltan beszélek az  Atyáról.
   Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én
   kérem értetek  az  Atyát. Hiszen  az  Atya  szeret titeket,  mivel  ti  is
   szerettetek engem,  és  hittétek, hogy  az  Istentől jöttem.  Eljöttem  az
   Atyától és a világba  jöttem. Most elhagyom a  világot, és visszatérek  az
   Atyához.
   Jn 16,23b-28

   Elmélkedés:

   Jézus búcsúbeszédének mai részletéből kiderül, hogy az Atya szeret  minket
   embereket és teljesíti  azokat a  kéréseinket, amelyeket az  ő Fia,  Jézus
   nevében intézünk  hozzá. „Kérjetek,  és kaptok”  (Jn 16,24)  – szól  Jézus
   bátorítása felénk. Kérjünk bátran Istentől,  és a kért lelki javakat  tőle
   meg fogjuk kapni.
   Mi az alapja  annak, hogy  Istenhez fordulunk  kéréseinkkel? Egyrészt  az,
   hogy sokszor megtapasztaljuk kicsinységünket, gyengeségünket, emberi erőnk
   végességét. Nem tudunk  mindent elérni, megvalósítani  a magunk  erejéből.
   Hiába a  jószándék, hiába  a  kitartás, sokszor  mindez mégsem  elég,  nem
   jutunk előbbre.  Másrészt  megtapasztalhatjuk Isten  mindenhatóságát,  aki
   számára  nincs  lehetetlen.  Ennek   következtében  ösztönösen  is   ahhoz
   fordulunk, akitől kéréseink megvalósítását  várjuk. A kéréssel  ugyanakkor
   kifejezzük bizalmunkat, hogy  Isten teljesíteni fogja  azokat, ha  valóban
   lelkünk javát szolgálják.
   A kérő imádság egy  magasabb szintjére is szeretne  elvezetni minket a  mi
   Urunk, arra az igazi imára, amely az ő nevében fordul az Atyához. A  Jézus
   nevében való imádkozás feltételezi, hogy kapcsolatban vagyunk vele és  azt
   fogjuk kérni, ami akaratának megfelel. Imádságunk feltétele továbbá az is,
   hogy szeressük  őt. A  Jézusban való  hit és  az iránta  való szeretet  új
   szintjére juthatunk  el itt.  Jézus a  mennyei Atya  gyermeke, Fia.  Az  ő
   nevében fohászkodunk az Atyához, akinek mi is gyermekei vagyunk.
   Keserűen hangzik  Jézus  szava:  „Mindeddig  semmit  sem  kértetek  az  én
   nevemben” (Jn  16,24”).  Tényleg!  Én kértem  már  valamit  valóban  Jézus
   nevében az Atyától?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Hálát adunk neked, Atyánknak, az életért és az ismeretért, amelyet nekünk,
   szolgáidnak  Krisztus  által  kinyilatkoztattál;  dicsőség  legyen   neked
   mindörökké! Ókeresztény ima

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130511.mp3