[Evangelium] 2013-05-05

[Evangelium minden nap]

   2013. május 5. – Húsvét 6. vasárnapja

   Abban az  időben  Jézus  ezt mondta  tanítványainak:  „Aki  szeret  engem,
   megtartja tanításomat,  Atyám  is szeretni  fogja  őt, hozzá  megyünk,  és
   lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat.  A
   tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az  enyém, hanem az Atyáé, aki  engem
   küldött. Ezeket  akartam  nektek  elmondani,  amíg  veletek  vagyok.  S  a
   Vigasztaló, a  Szentlélek, akit  majd a  nevemben küld  az Atya,  megtanít
   titeket mindenre,  és  eszetekbe  juttat  mindent,  amit  mondtam  nektek.
   Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy  a
   világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék  szívetek, és ne csüggedjen.  Hiszen
   hallottátok, hogy  azt  mondtam:  Elmegyek, de  visszajövök  hozzátok.  Ha
   szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb
   nálam.  Előre  megmondtam  nektek,  mielőtt  megtörténnék,  hogy  ha  majd
   bekövetkezik, higgyetek.”
   Jn 14,23-29

   Elmélkedés:

   Életünk története
   Idős  férfihoz  hívtak   a  kórházba  a   közelmúltban.  Elmesélte,   hogy
   gyerekkorában szeretett volna tudós lenni, de nem volt lehetősége  felsőbb
   iskolába járni. Nem bánja,  hogy nem lett  tudós belőle. Később  szeretett
   volna híres ember lenni,  de nem volt  semmi rendkívüli képessége,  amivel
   kitűnhetett volna a  többiek közül.  De nem  bánja, hogy  nem lett  belőle
   híres ember.  Aztán sokszor  megfogadta, hogy  templomba fog  járni, de  a
   munka valahogy mindig háttérbe szorította az Istent. Most már bánja,  hogy
   rossz irányba  kormányozta életét  Isten nélkül.  Története  emlékeztessen
   minket  arra,  hogy  akár  megvalósítjuk  nagy  terveinket,   világraszóló
   elképzeléseinket életünk során, akár nem,  lesz, amit sosem fogunk  bánni,
   de lesz,  ami vétkes  mulasztásként nyomja  majd lelkünket.  Vajon  hogyan
   foglaljuk majd össze néhány évtized múlva életünk történetét?
   Életünk nagy eseményeit meg szoktuk ünnepelni, s azok évfordulóját  évente
   számon tartjuk. Keresztény emberként Jézus életének eseményeire emlékezünk
   a liturgikus év folyamán, születésétől haláláig, illetve feltámadásáig  és
   mennybemeneteléig nem  marad ki  semmi. A  húsvét utáni  ötven nap  az  Úr
   feltámadásának való örvendezés jegyében  telik. Az evangéliumi  történetek
   elénk tárják  jelenéseit,  találkozásait apostolaival  és  tanítványaival,
   amelyek azt bizonyítják, hogy él, újra él, az Atya új élettel  ajándékozta
   meg.  A  jelenések  és  a  Feltámadottal  való  találkozások  időszaka  az
   apostolok számára hitük növekedésének legjelentősebb ideje. A húsvéti  hit
   a szeretetben való növekedést is jelentette számukra.
   A mai  vasárnap  evangéliumában  Jézus következő  szavait  olvassuk:  „Aki
   szeret engem, megtartja  tanításomat, Atyám  is szeretni  fogja őt,  hozzá
   megyünk, és lakóhelyet  veszünk nála. Aki  nem szeret, az  nem tartja  meg
   tanításomat” (Jn 14,23-24). Távozását, mennybemenetelét követően bizonyára
   sokszor eszükbe  jutott az  apostoloknak  Mesterük egykor  mondott  szava.
   Igen, növekedniük  kell  a  hitben,  erősödnie kell  az  Úr  iránt  érzett
   szeretetüknek még abban az időszakban is, amikor már nincs velük. Különben
   hiábavaló volna a vele  töltött idő. Hiábavaló volna  a sok tanítás,  amit
   hallhattak. Hiábavaló volna a számtalan csoda, ami szemük láttára történt.
   Hiábavaló volna  a szeretet,  amelyet Jézus  a kereszten  hozott értük  és
   minden emberért.
   A Jézus búcsúbeszédéből vett evangéliumi  részletben az Úr távozásáról,  a
   mennyei Atyához való visszatéréséről is  szó van. Mindezt előre  megmondja
   övéinek, hogy „ha majd bekövetkezik,  higgyenek” (Jn 14,29). Jézus  szavai
   tehát azt  szolgálják, hogy  megszülessen és  erősödjön bennük  a hit.  Az
   apostolok  és  a  tanítványok  élettörténete  a  hitben  való  növekedésük
   története.
   És az én élettörténetem? Szintén a hitben való növekedés története?  Sokan
   észre sem veszik, hogy lassacskán véka alá rejtik a hit világosságát, ízét
   veszti életükben az a jelképes só,  amiről Jézus beszél (vö. Mt  5,13-16).
   Megvan-e bennem  a  szándék,  hogy  naponta  odaüljek  az  Úr  lábához  és
   hallgassam tanítását?  Akarom-e  egyre  jobban  felfedezni  a  hit  gazdag
   kincsét? Engedem-e, hogy Jézus vezessen a hit útján? A Hit éve alkalmat ad
   számomra, hogy Krisztusból, az élő forrásból, a hit forrásából merítsek és
   igyak. Ha  szomjazom  az  igazság  vizére,  induljak  hozzá,  az  élő  víz
   forrásához! Ha  szomjazom az  örök életre,  induljak hozzá,  az örök  élet
   forrásához! Ha lelki táplálékra vágyom, táplálkozzak belőle, az örök  élet
   kenyeréből!  Ha  a  szeretetre   vágyakozom,  induljak  felé  a   szeretet
   forrásához! Induljak Krisztushoz, mert nála találom meg az élő hit örömét!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus, te  a Szentlélek  által minden  korban  kiárasztod
   szeretetedet az emberekre. Taníts engem a szeretet gyakorlására. Soha  nem
   felejtem, hogy te a végsőkig elmentél  a szeretetben. Atyád és az  emberek
   iránti szeretetből  áldoztad fel  magadat, megmutatván  számunkra, hogy  a
   szeretet nem szavakat kíván, hanem  odaadást és hűséget. Úgy akarok  élni,
   ahogy te éltél, s úgy akarok szeretni, ahogyan te szeretsz engem! Küldd el
   a Szentlelket,  hogy megtanítson  az önzetlen  és önfeláldozó  szeretetre!
   Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130505.mp3