[Evangelium] 2013-03-11

[Evangelium minden nap]

   2013. március 11. – Hétfő

   Egy alkalommal  Jézus Szamariából  Galileába ment.  Jóllehet maga  mondta,
   hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn  Galileába
   érkezett, az  ottaniak szívesen  fogadták.  Látták ugyanis  mindazt,  amit
   Jézus az  ünnepek alkalmából  Jeruzsálemben cselekedett,  mert ők  is  ott
   voltak az ünnepeken. Így  jutott el Jézus újra  a galileai Kánába, ahol  a
   vizet borrá változtatta.
   Élt Kafarnaumban  egy királyi  tisztviselő,  akinek a  fia  megbetegedett.
   Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment  hozzá,
   és kérte: jöjjön  és gyógyítsa  meg a fiát.  A gyermek  már halálán  volt.
   Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.”  A
   királyi tisztviselő azonban  így szólt:  „Uram, jöjj,  mielőtt meghalna  a
   fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj  csak! Fiad él.” Hitt az ember  Jézus
   szavának, és  elment.  Még  útban volt  hazafelé,  amikor  eléje  futottak
   szolgái, és  kijelentették,  hogy a  fia  él. Megkérdezte  tőlük:  „Melyik
   órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap  déltájban hagyta el a láz.”  Az
   apa visszaemlékezett, hogy abban az  órában mondta neki Jézus: „Fiad  él.”
   Erre hitt ő maga, és vele  egész házanépe. Ez volt Jézus második  csodája,
   amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
   Jn 4,43-54

   Elmélkedés:

   Már  Jézus  nyilvános  működésének   kezdetén  is  vannak  olyanok,   akik
   kételkedve  figyelik  tevékenységét,  hallgatják  tanítását.  Az   egykori
   vallási  vezetőknek  számító  írástudók  és  farizeusok  az  első  időkben
   cselekedeteibe próbálnak belekötni,  például abba, hogy  miért a  szombati
   nyugalom idején  gyógyítja  meg  a  betegeket.  Kötekedő  szándékuk  másik
   példája, amikor Jézust azzal vádolják, hogy a „gonosz lelkek fejedelmével”
   szövetkezve űzi  ki  a  megszállottakból az  ördögöket.  Később  azzal  is
   találkozunk, hogy  szavaiban, tanításában  keresnek hibát.  Jézus  ugyanis
   újszerűen értelmezi  a  mózesi  törvényeket, és  nem  azok  betű  szerinti
   megtartását tartja a legfontosabbnak, hanem a törvény mögött húzódó isteni
   szándék szerinti életet.
   Egészen más  azonban a  nép hozzáállása  Jézus személyéhez.  Ők  másképpen
   hallgatják szavait és felismerik benne Isten igazságát. Más szemmel  nézik
   csodáit is, amelyekben az  irgalmas Isten cselekedeteit vélik  felfedezni.
   Nyitottság  és  hit  jellemzi  őket.  Ennek  egyik  példája  a  kafarnaumi
   tisztviselő esete, amiről a mai evangéliumban olvasunk, s amelyhez hasonló
   esettel Máté  és Lukács  evangéliumában is  találkozunk, ott  a  zsinagóga
   elöljárójának kislányát támasztja fel Jézus. János evangélista nem magát a
   csodát, a gyógyítást írja le, hanem azt emeli ki, hogy a tisztviselő „hitt
   Jézus szavaiban” (Jn 4,50).
   Milyen jel, esemény  képes hitet  ébreszteni bennünk  a nagyböjti  időben?
   Kérem-e Jézustól  az  élő  hit  ajándékát?  Szolgálja  a  Hit  éve  hitünk
   felébredését, erősödését!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Krisztus Jézus!  Veled  lehetővé  válik,  hogy  megismerjük  Istent,  csak
   engednünk  kell,   hogy  átjárja   életünket,  ami   már  befogadtunk   az
   evangéliumból, bármily kevés legyen  is az. Ez a  kevés éppen elég  ahhoz,
   hogy napról napra  előrébb jussunk, hisz  Te nem „megérkezett  embereknek”
   szeretnél minket.  Krisztus, a  Te szegényeid  maradunk egész  életünkben,
   emberek, akik a maguk egyszerűségében igyekszünk bizalmunkat a hit titkába
   vetni.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130311.mp3