[Evangelium] 2013-03-05

[Evangelium minden nap]

   2013. március 5. – Kedd

   Abban  az  időben  Péter  odament  Jézushoz,  és  megkérdezte:  „Uram,  ha
   testvérem  vétkezik  ellenem,  hányszor  kell  megbocsátanom  neki?  Talán
   hétszer?” Jézus így  felelt: „Nem mondom,  hogy hétszer, hanem  hetvenszer
   hétszer!
   A mennyek  országa  olyan,  mint  amikor  egy  király  el  akart  számolni
   szolgáival.  Amikor  elkezdte,   odahozták  egyik   adósát,  aki   tízezer
   talentummal  tartozott.   Mivel  nem   volt  miből   megfizetnie,  az   úr
   megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és  mindenét,
   amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és
   úgy kérlelte:  Légy  türelmes irántam,  mindent  megfizetek! Az  úr  szíve
   megesett a  szolgán:  szabadon bocsátotta  őt,  sőt még  az  adósságát  is
   elengedte.
   A szolga  kiment,  és  találkozott egyik  szolgatársával,  aki  neki  száz
   dénárral  tartozott.  Elkapta  és  fojtogatni  kezdte:  Add  meg,   amivel
   tartozol! Szolgatársa  térdre hullott  előtte és  kérlelte: Légy  türelmes
   irántam, mindent megfizetek!  De ő  nem engedett, hanem  ment és  börtönbe
   vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
   Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az  úr
   akkor magához hívatta  őt, és így  szólt hozzá: Te  gonosz szolga!  Amikor
   kérleltél, én  minden tartozásodat  elengedtem  neked. Nem  kellett  volna
   neked is  megkönyörülnöd  szolgatársadon,  mint  ahogy  én  megkönyörültem
   rajtad? És az úr  nagy haraggal átadta  őt az őröknek,  míg meg nem  fizet
   mindent, amivel tartozik.
   Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem  bocsát
   mindegyiktek a testvérének.”
   Mt 18,21-35

   Elmélkedés:

   Péter  a  megbocsátás  határait   feszegeti  kérdésével.  „Hányszor   kell
   megbocsátanom  embertársamnak?  Talán  hétszer?”   (Mt  18,21)  –   fordul
   Jézushoz. A kérdésből úgy tűnik, mintha a megbocsátásnak volna  valamiféle
   határa, bizonyos számú sértések után már nem volna kötelesség.  Válaszában
   Jézus ezzel az emberi méricskéléssel, szűkkeblűséggel állítja szembe Isten
   végtelen irgalmát. „Nem mondom,  hogy hétszer, hanem hetvenszer  hétszer!”
   (Mt 18,22) – feleli Péternek. Ezt természetesen nem azt jelenti, hogy  490
   alkalommal kell  megbocsátanom,  és  utána már  nem.  Jézus  azért  mondja
   sokszorosát annak  a számnak,  mint  amit Péter  említett, hogy  senki  ne
   álljon   neki   számolgatni,   hogy   hány   alkalommal   bocsátott    meg
   felebarátjának.
   A kicsinyesség  és  a  nagylelkűség  szembeállítása  a  példabeszédben  is
   folytatódik. A  király végtelenül  irgalmas,  nagylelkű, ezzel  szemben  a
   szolga végtelenül kicsinyes. A  rendkívül nagy összegű tartozást  (tízezer
   talentumot), a király bármiféle feltétel nélkül elengedte, pedig a  szolga
   nem is ezt kérte tőle, hanem  csupán annyit, hogy később fizethessen.  Ezt
   követően ugyanez a szolga egy jelentéktelen összeget (száz dénárt) követel
   társától, és  mivel nem  tud  fizetni, börtönbe  vetteti. A  király  hamar
   értesül az esetről és megbünteti azt, aki ilyen kegyetlenül viselkedett.
   Isten végtelenül irgalmas hozzám, eltörli bűnömet, ha bűnbánatot tartok és
   bocsánatát  kérem,  de  ha  nem   követem  őt  az  irgalom   gyakorlásában
   embertársaim felé, akkor megbünteti kegyetlenségeimet.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Eljöttem Hozzád,  Jézus, hogy  érintésedet fogadjam,  mielőtt megkezdem  a
   napot. Pihentesd  meg  tekinteted  tekintetemben,  segíts,  hogy  munkámat
   barátságod biztonságának tudatában  végezhessem. Töltsd be  gondolataimat,
   hogy kitartsak  a  lárma  sivatagában is,  engedd,  hogy  áldott  sugaraid
   beragyogják elmém  rejtett  zugait, és  adj  nekem erőt  azokért,  akiknek
   szükségük van rám. Boldog Kalkuttai Teréz

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130305.mp3