[Evangelium] 2013-03-04

[Evangelium minden nap]

   2013. március 4. – Hétfő

   A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek,
   hogy egy próféta sem  kedves a maga hazájában.  Igazán mondom nektek,  sok
   özvegy élt  Izraelben Illés  idejében,  amikor az  ég  három évre  és  hat
   hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De  közülük
   egyikhez sem  kapott  Illés  küldetést, csak  a  szidoni  Száreptában  élő
   özvegyasszonyhoz. Ugyanígy  Elizeus  próféta  korában is  sok  leprás  élt
   Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt  hallva,
   a zsinagógában  mind  haragra  gerjedtek. Felugrottak,  kiűzték  Jézust  a
   városon kívülre, és fölvezették  arra a hegyre,  amelyen városuk épült,  a
   szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
   Lk 4,24-30

   Elmélkedés:

   A názáretiek azt gondolták, hogy jól ismerik Jézust, aki tanító útja során
   betér abba a városba, ahol felnevelkedett. Jézus is jogosan gondolta, hogy
   ismeri a názáretieket, akikkel éveken keresztül nap mint nap  találkozott.
   Az  evangélium  szerint  azonban  mégis  kölcsönös  volt  a  csalódás.   A
   názáretiek is mást  vártak Jézustól,  és ő sem  számított részükről  ilyen
   elutasításra, hitetlenségre.
   Mi válthatta ki a  názáretiek ilyen mértékű  ellenszenvét? Először is  az,
   hogy Jézus szemükre vetette, hogy ők sem különbek a korábbi nemzedékeknél,
   hiszen ugyanúgy  elutasítják  Isten küldötteit.  Ők  is semmibe  veszik  a
   prófétai figyelmeztetéseket, miként azt őseik is tették, sőt, meg is ölték
   a prófétákat. A  másik ok pedig  az lehetett, hogy  Jézus arról  tanított,
   hogy az  üdvösség nem  csak  a választott  népnek  szól, hanem  Isten  más
   nemzeteknek is  felkínálja.  Ennek  példájaként említi  Illés  és  Elizeus
   esetét,  akiknek   az   idejében   egy-egy   pogány   származású   személy
   részesülhetett a gyógyulásban,  illetve menekült meg  az éhhaláltól. Ez  a
   tanítás, a korabeli  zsidóság számára elfogadhatatlan  volt. Jézus  szavai
   hallatán a  názáretiek azonnal  haragra lobbannak  és az  életére  törnek,
   amellyel  mintegy  rögtön  igazolják  a  hallottak  igazságát,  azaz  hogy
   egyetlen próféta sem talál elfogadásra a saját hazájában.
   A názáretiek  Jézussal szembeni  ellenséges magatartásának  van  „ésszerű”
   oka, tudunk magyarázatot  találni. De  volna számukra másik  út is,  amely
   talán felülmúlja  az emberi  ésszerűséget, ez  a hit  útja. Talán  előbbre
   jutnék, ha nem bűneimet  kezdeném magyarázni, kifehéríteni,  elfogadtatni,
   hanem túllépve mindezen elfogadnám Isten megbocsátását.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus, vezess engem a gyógyulás útján és a hit útján. Benned ismerem
   fel gyógyítómat  és  a te  vagy  a hit  ajándékozója.  Időt adsz  nekem  a
   bűnbánatra és a megtérésre. Időt adsz  nekem a lelki megújulásra és  hitem
   elmélyítésére.  Időt  adsz  nekem,  hogy  veled  találkozzak.   Megbocsátó
   kegyelmed mindennél többet ér számomra!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130304.mp3