[Evangelium] 2013-03-03

[Evangelium minden nap]

   2013. március 3. – Nagyböjt 3. vasárnapja

   Abban az időben: Odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a  galileaiakról
   hozott hírt, akiknek  vérét Pilátus  az áldozat  vérével vegyítette.  Erre
   Jézus megjegyezte:  „Azt  hiszitek,  hogy  ezek  a  galileaiak  bűnösebbek
   voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem!
   De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt
   gondoljátok, hogy az a tizennyolc  ember, akire rádőlt Siloámban a  torony
   és megölte őket,  bűnösebbek voltak  a Jeruzsálemben  élő többi  embernél?
   Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti  is
   mindnyájan.”
   Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy  embernek fügefa volt a  szőlőjében.
   Kiment,  gyümölcsöt  keresett  rajta,  de  nem  talált.  Erre  így   szólt
   vincellérjéhez: Idejárok három  év óta,  hogy gyümölcsöt  keressek ezen  a
   fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért  foglalja itt a helyet? De az  így
   válaszolt: Uram, hagyd meg még  az idén. Körülásom és megtrágyázom,  hátha
   terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.”
   Lk 13,1-9

   Elmélkedés:

   18 ember
   Napjaink  történései  jól  mutatják,  hogy  Jézus  Krisztus  tanítása,  az
   evangélium  üzenete  mennyire   aktuális.  Ha  a   mi  Urunk  belépne   ma
   templomainkba, bizonyára  nem a  Siloámban egykor  történt esetet  idézné,
   hanem ezt mondaná: „Azt gondoljátok, hogy  az a tizennyolc ember, akik  az
   Egyiptomban lezuhant  hőlégballon utasai  voltak, lezuhantak  és  életüket
   vesztették, bűnösebbek voltak a világon élő többi embernél? Mondom nektek:
   nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”
   De térjünk  vissza a  szentírási szöveghez!  A két  tragikus esetet  és  a
   fügefáról szóló beszédet a bűnbánattartás gondolata kapcsolja össze a  mai
   evangéliumban. Hallgatósága  számára  Jézus  elmondja  véleményét  Pilátus
   cselekedetéről.  Éppen  hírt  hoznak  arról,  hogy  a  római  helytartó  a
   jeruzsálemi templomban Galileából érkező  zarándokokat öletett meg, de  az
   evangélista nem írja le részletesen  ennek okát, valószínűleg egy  lázadás
   lehetett. A korabeli közfelfogás  szerint szenvedések vagy váratlan  halál
   azért ért valakit, mert bűnös volt, s ez volt számára az isteni  büntetés.
   Amikor az emberek  meghallották a hírt  Pilátus katonáinak  mészárlásáról,
   azt gondolták magukban, hogy az áldozatok  bűneik miatt haltak meg. Ezt  a
   hiedelmet, téves felfogást oszlatja el Jézus, aki szerint az áldozatok nem
   emiatt, nem nyilvános vagy titkolt  bűneik miatt vesztették életüket.  Egy
   másik esetet  is felidéz  Jézus, amikor  egy torony  összedőlése miatt  18
   ember vesztette  életét, de  ennél az  esetnél sem  arról volt  szó,  hogy
   bűneik miatt  sújtotta  volna őket  Isten  ilyen szörnyű  halállal.  Jézus
   szavai nem zárják ki azt, hogy valamiféle kapcsolat van a szörnyű tragédia
   és a  bűn között,  de  azt határozottan  kizárják,  hogy a  bűn  közvetlen
   következménye volna az embert váratlanul érő szerencsétlenség.
   A két tragédia hírét  Jézus arra használja  fel, hogy bűnbánatra  szólítsa
   fel az  embereket, miként  a gyümölcsöt  nem termő  fügefáról is  ezzel  a
   céllal kezd beszélni. A fügefa évek óta nem terem, feleslegesen foglalja a
   helyet. Mégsem kerül azonnali kivágásra, hanem kap egy új esélyt.
   Azt könnyen beláthatjuk, hogy szükségünk van a lelki megújulásra, s  ennek
   éppen a  nagyböjt  az  ideje.  A magunk  erejéből  azonban  aligha  jutunk
   eredményre. Engednünk kell,  hogy Isten  irgalma megérintsen  minket, s  ő
   hozza meg nekünk a lelki újjászületést. Krisztus örömhíre a megbocsátásról
   szól, az irgalmas Istenről, aki új lehetőséget ad nekünk. A bűnbánat Jézus
   tanításának  központi  eleme,  ezért  az  igehirdetésnek  is  ezt  kell  a
   szívünkbe helyezni.  Miként  Jézus  bemutatja  számunkra  az  irgalmas  és
   megbocsátani kész Atyát, ugyanúgy az igehirdetésnek is arról kell szólnia,
   hogy Isten megbocsát minden bűnösnek.
   Az evangéliumban szereplő fügefa  mást is üzen nekünk.  Ha egy évekig  nem
   termő fa egyszer  csak gyümölcsöt  érlel, az szinte  egy valóságos  csoda.
   Amit Isten kegyelme a bűnbánó emberrel tesz, az valóságos csoda.  Akarom-e
   ezt a csodát? Szeretném-e, hogy Isten kegyelme élettelen tagjaimat  életre
   keltse? Isten valóban türelmes, türelemmel várja a bűnbánatot.  Oktalanság
   volna visszaélni türelmével!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Súlyos lelki teherként nehezedik ránk a tudat, hogy
   bűneinkért vállalnunk kell a  következményeket, s azokért akár  büntetésre
   is számíthatunk. Bűntudatra ébredve  jogosan tartunk az isteni  ítélettől.
   Ugyanakkor  azt  is   tudjuk,  hogy  mennyei   Atyánk  irgalmas,  kész   a
   megbocsátásra. Urunk,  a te  tekintetből nem  elítélés, hanem  megbocsátás
   sugárzik. Bizalommal  sietek  feléd,  mert  nálad  rátalálok  az  irgalmas
   szeretetre.  Hiszem,  hogy  irgalmad  nagyobb  bűneimnél.  Hiszek,   Uram,
   erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130303.mp3