[Evangelium] 2013-07-27

[Evangelium minden nap]

   2013. július 27. – Szombat

   Jézus egy  alkalommal  ezt a  példabeszédet  mondta a  népnek:  A  mennyek
   országa hasonlít ahhoz  az emberhez,  aki jó magot  vetett földjébe.  Amíg
   azonban az  emberek aludtak,  eljött ellensége,  konkolyt hintett  a  búza
   közé, aztán elment.
   Amikor felnövekedett a vetés,  és már kalászba  szökkent, akkor előtűnt  a
   konkoly is.  Erre elmentek  a szolgák  a gazdához,  és megkérdezték  tőle:
   „Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?” Mire
   a gazda így felelt: „Ellenséges ember cselekedte ezt.”
   A  szolgák  tovább  kérdezték:  „Akarod-e,  hogy  elmenjünk  és  kiszedjük
   belőle?”  Azt  válaszolta  nekik:   „Nem!  Nehogy  a  konkolyt   gyomlálva
   kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő  az
   aratásig!  Aratáskor  majd  megmondom  az  aratóknak:  Előbb  a   konkolyt
   szedjétek össze, és kössétek  kévébe, hogy tűzre  kerüljön. A búzát  pedig
   gyűjtsétek csűrömbe!”
   Mt 13,24-30

   Elmélkedés:

   A magvetőről szóló példabeszédet folytatja  a mai evangélium. Jézus  újabb
   példázatot mond arról, hogy a mag elvetésével még nem ér véget a történet.
   Jön az  ellenség,  isten  ellensége,  aki  rossz  szemmel  nézi,  hogy  az
   emberekhez eljut  az a  tanítás, amelyet  követve üdvözülhetnek,  Istenhez
   juthatnak.  A  gonoszt  az  irigység  motiválja  cselekedetében.  A  rossz
   tanítás, a tévtanítás konkolyát hinti  az emberi szívekbe, hogy  mindenkit
   összezavarjon, megtévesszen.  A  jó  és  a  rossz  egyaránt  jelen  van  a
   világban, környezetünkben, mindkettő hatással  van ránk. Isten azért  adja
   nekünk az igazság tanítását, hogy az üdvösségre jussunk. A gonosz, a sátán
   ezt  meg  akarja  akadályozni,  ezért  nyúl  a  hazugság,  a  megtévesztés
   eszközéhez.
   Hiába próbálnánk,  nem  tudjuk  magunkat  függetleníteni,  elkülöníteni  a
   rossztól. A szolgák is ezt  akarják, erre keresnek megoldási  lehetőséget.
   Az ő okosságuk abból  látszik, hogy felismerik  a jót és  a rosszat, és  a
   kettőt meg tudják egymástól különböztetni.  Felismerik, hogy mi a búza  és
   mi a konkoly, mit  vetettek ők és mi  származhat mástól. A  bölcsességüket
   azért kell kiemelni, mert bizony sokszor nem tudjuk megkülönböztetni a jót
   a rossztól, és ez megnehezíti választásunkat, döntésünket.
   A szolgák  ugyan rögtön  nekifognának a  gyomlálásnak, de  a gazda,  Isten
   későbbre halasztja  ezt.  Isten tudja,  hogy  a gonosz  megkísért  minket.
   Tudja, hogy nem az ő üdvözítő szándéka az egyetlen erő, ami hat ránk. A jó
   és a rossz szétválasztása az aratás Urának, Istennek a feladata. Nem a  mi
   feladatunk, hogy ítéletet  alkossunk és  azt végrehajtsuk.  Az a  dolgunk,
   hogy szabad döntést hozzunk a jó mellett.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Hála neked, emberek Teremtő és Megváltó Istene, aki hogy fényességedet  az
   egész világ előtt  kinyilvánítsad, nagy lakomát  rendeztél, amelyen nem  a
   jövendők-jele bárányt,  hanem saját  testedet  és véredet  szolgáltad  föl
   eledelül,    s    szent    asztaltársaságoddal    minden    hívő    embert
   megörvendeztettél,  üdvösségszerző   kelyheddel  megmámorosítottál,   mert
   hiszen abban  benne  van a  paradicsomnak  minden gyönyörűsége,  úgy  hogy
   velünk lakomáznak a szent angyalok is sokszoros örömmel.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130727.mp3