[Evangelium] 2013-07-04

[Evangelium minden nap]

   2013. július 4. – Csütörtök

   Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az ő  városába,
   Kafarnaumba érkezett. Ott egy bénát hoztak eléje hordágyon. Hitük  láttára
   Jézus így  szólt  a bénához:  „Bízzál  fiam! Bocsánatot  nyernek  bűneid!”
   Néhány  írástudó  erre  azt  gondolta  magában:  „Ez  káromkodik.”   Jézus
   belelátott gondolataikba, és  szemükre vetette:  „Miért gondoltok  rosszat
   szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom: Bocsánatot nyernek bűneid!,  vagy
   ha azt mondom: Kelj föl, és járj!? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának
   hatalma  van  a  földön  a  bűnök  megbocsátására!”  A  bénához   fordulva
   folytatta: „Kelj föl,  fogd ágyadat, és  menj haza!” Az  ember fölkelt  és
   hazament. Ennek láttára félelem fogta el a tömeget, és dicsőíteni  kezdték
   Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
   Mt 9,1-8

   Elmélkedés:

   A kafarnaumi béna meggyógyítása  alkalmával Jézus a bűnök  megbocsátásáról
   beszél.  Az  általa  végzett  gyógyítások  minden  esetben  megszabadulást
   jelentenek valamilyen  testi  bajból  vagy a  lelket  fogva  tartó  gonosz
   lélektől. A mi  Urunk nem csupán  a testet szeretné  gyógyítani, hanem  az
   emberek lelkét is. A lélek betegsége pedig a bűn. E kettőt, azaz a test és
   a lélek gyógyítását  kapcsolja össze  a béna esetében.  Az ott  tartózkodó
   írástudók okoskodását az  váltja ki, hogy  a bűnök megbocsátására  egyedül
   Istennek van hatalma.  Ők azt  gondolják Jézusról, hogy  ember, ezért  nem
   várnak jelen esetben sem többet, mint hogy gyógyulást ajándékoz a bénának,
   bár valójában azt sem értik, hogy ez miként lehetséges, milyen  hatalommal
   teszi ezt  Jézus.  Könnyebb  nekik  elfogadni  azt,  hogy  egy  rendkívüli
   képességekkel rendelkező gyógyítóval állnak szemben, mint azt, hogy  Jézus
   valóban Isten, akinek hatalma van megbocsátani az emberek bűneit.
   Két tanulságot fogalmazzunk meg  az eset kapcsán. Először  is azt, hogy  a
   Jézusban és a bűnök bocsánatában  hívő ember csodaként tapasztalhatja  meg
   az isteni  irgalmasságot.  Új  élet kezdetét  jelenti,  amikor  vétkeinket
   eltörli Isten.  A másik  tanulság  pedig az  lehet, hogy  minden  csodához
   szükséges a hit. Az  evangélista azt írja, hogy  Jézus a beteg  segítőinek
   hitét látva  fordul a  gyógyítandó  emberhez. A  segítőket a  hit  vezette
   abban, hogy Jézushoz, a gyógyítóhoz vigyék társukat. Hittek abban, hogy  ő
   vissza tudja adni a bénának a járás képességét. Hittek abban, hogy egyedül
   Jézus az, aki tud segíteni rajta. Engem milyen cselekedetre indít a hit?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó, Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add
   nekem kegyelmedet,  hogy  meg  tudjam  tenni, s  add  meg  ezt  azoknak  a
   lelkeknek is, akiket  rám bíztál.  Isteni Ige,  Te magad  vagy bennünk  az
   örökké tartó és szüntelen  imádság. Isten Báránya,  Te vagy a  világosság,
   amely megvilágítja  lelkünk  egész égboltját.  Bár  soha ne  akarnánk  más
   imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más
   szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem,
   egy a szemlélés  és a szeretet.  Engedd, hogy olyan  tökéletesen és  olyan
   bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne
   tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130704.mp3