[Evangelium] 2013-07-03

[Evangelium minden nap]

   2013. július 3. – Szerda, Szent Tamás apostol

   Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül  az egyik, Tamás, vagy  melléknevén
   Iker, nem volt velük, amikor  Jézus megjelent nekik. Később a  tanítványok
   elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom  kezén
   a szegek  nyomát,  ha nem  érintem  ujjaimat  a szegek  helyéhez,  és  nem
   tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
   Nyolc nap  múlva ismét  együtt voltak  a tanítványok.  Tamás is  ott  volt
   velük. Ekkor újra  megjelent Jézus, bár  az ajtó zárva  volt. Belépett  és
   köszöntötte őket: „Békesség nektek!”  Tamásnak pedig ezt mondta:  „Nyújtsd
   ide az ujjadat  és nézd a  kezemet! Nyújtsd  ki a kezedet  és érintsd  meg
   oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem  hívőt” Tamás így válaszolt: „Én  Uram,
   én Istenem!” Jézus ezt mondta neki:  „Most már hiszel, Tamás, mert  láttál
   engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
   Jn 20,24-29

   Elmélkedés:

   Szent Tamás apostolt  ünnepeljük a  mai napon, aki  az evangélium  szerint
   hitetlenkedve,  kételkedve  fogadta  apostoltársai  szavait  arról,   hogy
   távollétében megjelent nekik az  Úr. Tamás ezt  mondta: „Hacsak nem  látom
   kezén a szegek nyomát, ha nem  érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és  nem
   tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” (Jn 20,25). Ha már  egyszer
   is kételkedtünk valamiben,  vagy ha  egyszer is megingott  bennünk a  hit,
   akkor megértjük Tamás  szavait. Ő bizonyosságot  szeretne. Nem csak  mások
   vallomása alapján szeretne hinni, hanem a személyes találkozásra  szeretné
   alapozni hitét.
   Nyolc nappal később a Feltámadottal való személyes találkozás oszlatja  el
   kételyeit s jut el a hitre. Mi történt valójában Tamással? Mi eredményezte
   benne ezt a gyökeres  változást? Mitől lett  e hitetlenkedő ember  egyszer
   csak hívővé? Apostoltársainak tanúságtétele  egyáltalán nem volt  meggyőző
   számára. A  nyolc napig  tartó gondolkozás,  értelmi tűnődés  szintén  nem
   hozott eredményt,  hanem talán  csak növelte  hitetlenkedését. Az  esemény
   leírásából világosan kitűnik, hogy egyedül a feltámadt Krisztus  személyes
   jelenléte, a  vele  való  közvetlen  találkozás  rombolja  le  Tamásban  a
   hitetlenséget. A találkozás  pillanatában Tamás ezt  mondja: „Én Uram,  én
   Istenem” (Jn 20,28). Ez az ő hitvallása. Egy olyan embernek a  hitvallása,
   aki korábban kételkedett. Egy olyan ember hitvallása, aki a hitetlenségből
   eljutott a hitre.
   A hit útján járunk. Néha  nekiiramodunk lelkesen, néha csak  bukdácsolunk.
   Mindennapi imáinkban érdemes Jézushoz  fordulnunk: Hiszek, Uram,  erősítsd
   bennünk a hitet!
   Az evangélium  végén  Jézus szava  nem  csak Tamásnak,  hanem  minden  kor
   kételkedőinek is szól: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”  (Jn
   20,29).
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk  hivatva,
   hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva
   meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával.  Ebben
   a rendben örök  előrelátásoddal részemre  is kijelöltél  egy helyet,  ahol
   szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem  akár
   csöndes, hangtalan  munkát,  akár  hősi  elszántságot,  nagy  áldozatokat:
   követlek, Uram!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130703.mp3