[Evangelium] 2013-01-30

[Evangelium minden nap]

   2013. január 30. – Szerda

   Amikor Jézus a  Genezáreti-tó partján tanított,  nagy tömeg gyűlt  köréje.
   Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig  a
   tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik.
   Így kezdte  tanítását:  „Halljátok csak!  Kiment  a magvető  vetni.  Amint
   vetett, némely  szem az  útfélre  esett. Odaszálltak  az égi  madarak,  és
   fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég  talaja.
   Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött
   a nap, megperzselődött, és  mivel nem volt  elég erős gyökere,  elszáradt.
   Némely  mag  pedig  tövisek  közé  hullott.  Amint  a  tövisek  felnőttek,
   elfojtották, úgyhogy nem hozott  termést. A többi  mag jó földbe  hullott,
   kikelt, felnőtt, és  harmincszoros, hatvanszoros,  sőt százszoros  termést
   hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!”
   Amikor egyedül  maradt, tanítványai  és  a tizenkét  apostol  megkérdezték
   tőle, mi a  példabeszéd értelme, így  válaszolt nekik: „Ti  megtudhatjátok
   Isten  országának  titkát,  a  kívülállók  azonban  csak  példabeszédekben
   hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy
   megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek.  Azután így folytatta: „Nem  értitek
   ezt a példabeszédet?  Hogyan fogjátok a  többi példabeszédet megérteni?  A
   magvető az, aki  az igét hirdeti.  Azok, akikben útfélre  hull a  tanítás,
   meghallgatják ugyan,  de  rögtön  jön  a sátán,  és  kitépi  szívükből  az
   elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra  hullt a mag, amikor hallják  a
   tanítást,  szívesen  hajlanak  rá;  de  nem  ver  bennük  gyökeret,   mert
   (állhatatlanok), csak  a pillanatnak  élnek.  Ezért, ha  szorongatás  vagy
   üldözés éri őket az Isten  igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok  pedig,
   akikben  tövisek  közé  esik  (az  Isten  igéje),  meghallgatják  ugyan  a
   tanítást, de  a  világi gondok,  a  csalóka  gazdagság és  a  többi  földi
   szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz  bennük
   gyümölcsöt. Végül  vannak  olyanok,  akikben az  ige  jó  földbe  hullott.
   Hallják a tanítást,  magukévá is teszik,  és harmincszoros,  hatvanszoros,
   sőt százszoros termést hoznak.”
   Mk 4,1-20

   Elmélkedés:

   Az Isten országát bemutató beszédsorozatot a magvetőről szóló  példabeszéd
   nyitja meg Szent Márk evangéliumában. Ezt olvashatjuk a mai napon. Korának
   tanítási  módszerét  alkalmazva  Jézus   is  a  mindennapi  életből   vett
   hasonlatokkal szemlélteti  mondanivalóját,  ahogyan  ezt  más  tanítók  is
   tették.  A   hallgatóság  nagyobb   részét  kitevő   egyszerű  emberek   e
   példabeszédekkel,   szemléletes   képekkel   könnyebben   megértették   és
   megjegyezték a mondanivalót, a tanulságot.
   „Kiment a  magvető  vetni”  (Mk  4,3)  –  kezdi  Jézus  a  beszédet,  majd
   részletesen elbeszéli, hogy  a munka során  nem csak a  jó földbe  hullott
   mag, hanem az útszélre,  a kövek és bogáncsok  közé is. Később a  beszédet
   részletesen is megmagyarázta tanítványainak és apostolainak.
   Az  emberek,  akik  csak  a  példázatot  hallották  és  az  ahhoz   fűződő
   magyarázatot nem, bizonyára könnyen maguk elé tudták képzelni a jelenetet,
   hiszen a felnőtt férfiak  már végeztek ilyen munkát.  Jól tudták, hogy  az
   elvetett mag az időjárás  okozta sok veszélynek  van kitéve, de  istenhívő
   emberek lévén azt is tudták, hogy a jó termés kinek köszönhető.
   Érdemes felfigyelnünk  a  magot  vető  ember  bizalmára,  aki  kötelessége
   teljesítése után  a  mag kikelését,  növekedését  Istenre bízza.  Abban  a
   pillanatban, amikor a mag kihullik kezéből és a földbe esik, az  irányítás
   is kihullik kezéből. Istentől függ, hogy milyen lesz a munka eredménye.
   Az igehirdetőkben, a  hit terjesztőiben, a  krisztusi tanítás  hirdetőiben
   ugyanennek  a  bizalomnak  kell  élnie.   Istentől  függ,  hogy  mi   lesz
   szolgálatuk eredménye. Ő adja az Isten országának növekedését.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! A hitben való megerősödés és megújulás  kegyelméért
   fordulunk hozzád. Elismerjük, hogy erős  hitre van szükségünk ahhoz,  hogy
   bátran teljesítsük azt a  küldetést, amit te  adsz nekünk. Rólad,  életünk
   értelméről, középpontjáról  és végső  céljáról akarunk  tanúságot tenni  a
   világban, hiszen az  embereknek szüksége van  szereteted megismerésére  és
   megtapasztalására.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130130.mp3