[Evangelium] 2013-01-28

[Evangelium minden nap]

   2013. január 28. – Hétfő

   Egy  alkalommal  Jeruzsálemből  írástudók  jöttek  (Kafarnaumba),  és  azt
   híresztelték Jézusról:  „Belzebub  szállta  meg”,  és:  „A  gonosz  lelkek
   fejedelmének segítségével űzi ki az  ördögöket.” Ám ő magához hívta  őket,
   és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan  űzhetné ki a sátán a  sátánt?
   Ha egy ország meghasonlik  önmagával, az az ország  nem maradhat fenn.  Ha
   egy család meghasonlik  önmagával, az  a család  nem maradhat  fenn. Ha  a
   sátán önmaga  ellen támad  és meghasonlik  önmagával, akkor  nem  maradhat
   fenn, hanem  elpusztul. Az  erősnek házába  nem törhet  be senki,  és  nem
   ragadhatja el  a holmiját,  hacsak előbb  meg nem  kötözi az  erőset;  így
   viszont már kirabolhatja a házát.  Bizony, mondom nektek, hogy az  emberek
   fiainak minden  bűnt  megbocsátanak,  és minden  káromlást,  bárhogyan  is
   káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer  bocsánatot,
   azt  örökös  bűn  terheli.”  (Azért   mondta  mindezt  Jézus),  mert   azt
   terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek.”
   Mk 3,22-30

   Elmélkedés:

   Jézus csodái  közül talán  a leginkább  érdekesek az  ördögűzések  voltak.
   Manapság a pszichés betegségek körébe sorolnánk azokat a lelki  természetű
   zavarokat, amelyeket abban az időben  az ördögtől, a gonosz lélektől  való
   megszállottságnak tartottak.  A betegség  eredete és  természete  egyaránt
   ismeretlen  volt  az  emberek  számára,  ezért  annak  hirtelen,  váratlan
   megszűnését sem értették. Jézus több esetben gyógyít meg ilyen  betegeket,
   azaz kiűzi belőlük a gonosz lelket.
   Egy ilyen  csodája miatt  kezdték  el híresztelni  róla, hogy  magával  az
   ördöggel szövetkezik, különben nem volna képes ilyen cselekedetekre. Jézus
   visszautasítja   ezt   a    hamis   vádat,   s    rámutat   annak    belső
   ellentmondásosságára.  Valójában  Jézus   cselekedetében  Isten   működése
   figyelhető meg. Az  isteni irgalom  szabadítja meg  a gonosz  befolyásától
   ezeket a megszállottakat.  A háttérben  tehát Isten és  a gonosz  küzdelme
   zajlik az emberek lelkéért.  Az ördögűzések azt  mutatják, hogy e  harcban
   Isten az  erősebb,  ő  győzedelmeskedik. A  gonosz  viszont  –  természete
   szerint – nem nyugszik bele a vereségbe, hanem újra és újra próbálkozik. E
   küzdelem közepette  emberként nem  viselkedhetek passzívan,  döntést  kell
   hoznom, hogy kinek engedem át a szívem, lelkem feletti uralmat.
   Megnyugtatásul gondoljunk  arra,  hogy  ha  valaki a  rossz  úton  jár,  s
   cselekedetei arról  árulkodnak,  hogy a  gonosz  uralkodik rajta,  ebbe  a
   helyzetbe Isten sem nyugszik bele.  Mert nem akarja, hogy egyetlen  emberi
   lélek is elvesszen.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézus, föltámadt Urunk! Te a szívet nézed és nem a külsőt. Lelkünk  mélyén
   néha így  szólítunk  meg: Jézus  Krisztus,  nem vagyok  méltó  hozzád,  de
   egyetlen szavadtól megnyugszik, gyógyulást talál a lelkem. Krisztusunk, te
   nem vagy kínjaink és aggodalmaink okozója, mint inkább állandó  jelenléted
   felkelti szívünkben a Veled való közösség örömét.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130128.mp3