[Evangelium] 2013-01-26

[Evangelium minden nap]

   2013. január 26. – Szombat, Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök

   Az  apostolok   kiválasztása  után   Jézus  kiválasztott   más   hetvenkét
   tanítványt, és  elküldte  őket kettesével  maga  előtt minden  városba  és
   helységbe, ahová menni szándékozott.
   Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az
   aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket,
   mint bárányokat a farkasok  közé. Ne vigyetek  magatokkal se erszényt,  se
   tarisznyát, se  sarut. Az  úton senkit  se köszöntsetek.  Ha betértek  egy
   házba, először  is ezt  mondjátok: „Békesség  e háznak!”  Ha békesség  fia
   lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok
   ugyanabban a házban, és azt egyétek  és igyátok, amijük van. Mert méltó  a
   munkás a maga bérére. Ne járjatok  házról házra. Ha egy városba  érkeztek,
   és szívesen látnak titeket, egyétek,  amit elétek adnak. Gyógyítsátok  meg
   ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”
   Lk 10,1-9

   Elmélkedés:

   Szent Pál apostol megtérésének napját követően az ő két munkatársára Szent
   Timóteusra, Efezus városának első püspökére, valamint Szent Titusz  krétai
   püspökre emlékezünk a mai napon, akik az evangéliumhirdetés  szolgálatában
   voltak a népek apostolának segítségére.
   Pál az igehirdetés gyümölcseit mindig Istennek tulajdonította és nem saját
   érdemének.  Ennek  oka  világos:  küldetésének  teljesítése  során   Isten
   kegyelme adta  neki az  erőt. Enélkül  munkája eredménytelen  lett  volna.
   Isten segítő  kegyelme abban  is megmutatkozott,  hogy Pál  mellé  hűséges
   személyeket rendelt,  akikre bátran  számíthatott és  önálló  feladatokkal
   bízhatta meg  őket.  Ezek  közé  tartozik Timóteus  és  Titusz,  akik  Pál
   buzgóságát  látva  társai   lettek  az  igehirdetésben,   és  a   pogányok
   apostolához hasonlóan egész életüket az evangélium hirdetésére szentelték.
   Mitől válik valaki az evangélium  hirdetőjévé? Mi ösztönzi az  igehirdetőt
   szolgálatában? Minden Krisztus személyes  meghívásával kezdődik, s  azzal,
   hogy ő  küld valakit  erre a  munkára. Egyik  levelében Pál  így  bíztatja
   Timóteust: „Éleszd fel magadban az  Isten kegyelmét” (2Tim 1,6), amely  az
   evangélium   hirdetésére   és    misszióra   indította.   Mindegy,    hogy
   figyelmeztetésnek vagy  felszólításnak vesszük  ezt a  kijelentést, de  az
   biztos, hogy  nekünk is  szól.  Isten kegyelme  nélkül a  hit  terjesztése
   haszontalan erőfecsérlés, felesleges erőlködés.
   Pálnak másik  munkatársához,  Tituszhoz  írt levele  szerint  az  apostoli
   szolgálat célja  az,  hogy  Isten  választottait a  hitre  és  az  igazság
   megismerésére  vezessük  (vö.  Tit  1,1).  Él-e  bennem  ez  a   lelkület?
   Törekszem-e arra, hogy hitre vezessek másokat?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Égi  édesanyánk,  vezesd  gyermekeidet,   hogy  minden  ember   felismerje
   Krisztust, a világ Világosságát. Mutatkozzon meg még egyszer az  emberiség
   történelmében Fiadnak,  Jézus Krisztusnak  végtelen megváltó  hatalma,  az
   Atya Irgalmas Szeretetének hatalma! A  Szentlélek alakítsa át a  lelkeket!
   Gyógyítsa meg emlékezetünket, és tisztítsa meg szívünket. Isten uralkodjon
   mindörökké közöttünk, Ő, Aki Atya, Fiú és Szentlélek.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130126.mp3