[Evangelium] 2013-01-04

[Evangelium minden nap]

   2013. január 4. – Péntek

   Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és  mihelyt
   meglátta  Jézust,  amint  közeledett,  így  szólt:  „Nézzétek,  az   Isten
   Báránya!” Két tanítványa  hallotta, hogy  (János) ezt  mondta, és  követni
   kezdte  Jézust.   Amikor  Jézus   megfordult,  s   látta,  hogy   követik,
   megkérdezte: „Mit  kívántok?”  Azok  ezt felelték:  „Rabbi  –  ami  annyit
   jelent, hogy  Mester –  hol  laksz?” „Jöjjetek,  nézzétek meg!”  –  mondta
   nekik. Elmentek  tehát vele,  megnézték,  hogy hol  lakik, és  aznap  nála
   maradtak. Ez a tizedik óra körül  volt. A kettő közül, akik hallották  ezt
   Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére.
   Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a
   Messiást, vagy  más  szóval  a  Fölkentet”,  és  elvitte  Jézushoz.  Jézus
   rátekintett, és így szólt hozzá: „Te  Simon vagy, János fia, de  Kéfásnak,
   azaz Péternek fognak hívni.”
   Jn 1,35-42

   Elmélkedés:

   Keresztelő Szent János tanúságtételét követően annak eredményéről  tudósít
   a mai evangélium. János két tanítványa nyomban Jézus után ered. Az egyikük
   András, a másik  pedig maga  János evangélista, aki  leírta a  történetet.
   Felébred bennük  a vágy,  hogy annak  követői legyenek,  akiről János  azt
   vallotta, hogy ő az Isten Fia. Mielőtt a két tanítvány társaként magunk is
   Jézus után  indulnánk,  egy gondolat  erejéig  érdemes  visszapillantanunk
   Jánosra. Nincs benne féltékenység amiatt, hogy tanítványai közül ketten új
   mestert választanak maguknak,  hiszen éppen  az volt a  küldetése, hogy  a
   Jézushoz, a  Megváltóhoz  vezető  utat előkészítse.  Nem  akarja  egyetlen
   percig sem  marasztalni  őket,  hanem  engedi,  hogy  elinduljanak.  János
   tanúságtétele tehát  eredményes, ettől  kezdve  a háttérbe  húzódik,  mert
   Jézus személye fontosabb az övénél.
   Mit gondolhatott  magában  a  Jézus nyomába  szegődő  két  tanítvány?  Mit
   várhattak tőle? Biztosan tele volt a fejük ezernyi kérdéssel, és tele volt
   a szívük  a  megismerés vágyával.  Amikor  Jézus váratlanul  megfordul  és
   szándékukról  kérdezi   őket,   hirtelen   zavarodottságukban   a   lehető
   legegyszerűbb kérdés jut  csak eszükbe:  „Mester, hol  laksz?” (Jn  1,38).
   Magam elé képzelem Jézus  arcát, aki magában  mosolyoghatott: Hát csak  ez
   jut eszetekbe? Nem  tudtatok jobbat kitalálni?  Tényleg arra vagytok  csak
   kíváncsiak, hogy melyik házban lakom? Dehogy! Sokkal többet szeretnétek ti
   ennél! Meg  akartok ismerni  engem. A  tanítványaim akartok  lenni,  ezért
   szólítottatok Mesternek. Hát gyertek, megmutatom nektek a házat, megosztom
   veletek életemet!
   Talán ilyesfélét  gondolhatott  Jézus,  aki  ma  hozzám  fordul,  s  tőlem
   kérdezi, hogy mit szeretnék. Uram, nem a lakcímedre vagyok kíváncsi, hanem
   veled szeretnék élni!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Úr Jézus, köszönjük,  hogy közöttünk való  jelenléteddel ajándékozol  meg.
   Utunkon erősítesz  és  bátorítasz.  Add,  hogy  mélyen  tudatában  legyünk
   jelenlétednek.    Küldő    szavadra     örömmel    válaszoljunk     minden
   cselekedetünkkel. Adj nekünk  bölcsességet és  alázatot, hogy  felismerjük
   jelenlétedet.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130104.mp3