[Evangelium] 2013-02-27

[Evangelium minden nap]

   2013. február 27. – Szerda

   Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát  és
   bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az  Emberfiát
   a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd  kiszolgáltatják
   a pogányoknak,  megcsúfolják,  megostorozzák  és  keresztre  feszítik,  de
   harmadnapra feltámad.”
   Ekkor odalépett  hozzá a  Zebedeus-fiúknak (Jakab  és János  apostoloknak)
   anyja, fiaival  együtt, és  leborult előtte,  hogy kérjen  valamit.  Jézus
   megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,)  hogy
   az én két  fiam országodban melletted  üljön: az egyik  jobbodon, a  másik
   pedig bal oldaladon.” Jézus így  válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy  mit
   kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem
   ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A
   szenvedések kelyhét  velem  együtt  kiisszátok  majd.  De  hogy  ki  üljön
   mellettem jobb és bal felől,  azt nem én döntöm  el. Azok ülnek majd  ott,
   akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
   Amikor a többi  tíz (apostol)  ezt meghallotta,  méltatlankodni kezdett  a
   testvérpár viselkedése  miatt.  Jézus magához  hívta  őket, és  így  szólt
   hozzájuk: „Tudjátok,  hogy a  pogányoknál hogyan  hatalmaskodnak a  vezető
   emberek: akinek  nagyobb a  rangja, érezteti  a hatalmát.  Nálatok ne  így
   legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni,  legyen a szolgátok! És aki  első
   akar lenni, legyen  a cselédetek! Az  Emberfia sem azért  jött, hogy  neki
   szolgáljanak,  hanem  hogy  ő  szolgáljon  másoknak,  és  odaadja   életét
   váltságul mindenkiért.”
   Mt 20,17-28

   Elmélkedés:

   A kísértés  még  Jézus apostolait  sem  kerülte  el, miként  erről  a  mai
   evangéliumi részben olvasunk. A kísértés  lényege, hogy ne Isten legyen  a
   középpontban,  hanem  az  ember.  Jakab  és  János  apostolok  anyja   kér
   kiváltságos helyet fiai számára. A gondolat valószínűleg nem csak az  anya
   fejében fordult meg,  hanem a két  fiúéban is. Miközben  Jézus a reá  váró
   szenvedésekre   próbálja   felkészíteni    tanítványait,   ők    hatalomra
   vágyakoznak. Ez kísértés.
   Válaszában Jézus a szolgálatról beszél: „Aki köztetek nagyobb akar  lenni,
   legyen a szolgátok” (Mt 20,26) – mondja. Az a tény, hogy a válasz nem csak
   kettejüknek, hanem valamennyi apostolnak szól,  azt jelzi, hogy a  többiek
   is hasonlóan gondolkodhattak, ők sem maradtak volna le a dicsőségről.
   Talán engem is megkísért a gondolat, hogy részem legyen a dicsőségben.  De
   csak abban.  A  szenvedéseket szívesen  elkerülném,  a  kereszthordozásról
   lemondanék, a szűk ösvény helyett a kényelmes, széles utat választanám. Ez
   kísértés, amit észre kell vennem, s ami ellen küzdenem kell.
   Emberi vágyaim,  elképzeléseim,  ambícióim  mennyire  felelnek  meg  Isten
   akaratának? Jézus minden tekintetben szolga volt, aki azt cselekedte, amit
   az Atya kívánt tőle.  Engedelmessége akkor érte  el teljességét, amikor  a
   kereszten odaadta életét az emberek üdvösségéért, mert ezt az áldozatot és
   szolgálatot  kérte  tőle  Atyja.  Így  lett  megváltásunk  és  üdvösségünk
   szolgája. A  hatalom kísértését  a szolgálat  gyakorlásával győzhetem  le.
   Legyen ebben példaképem a szolgáló Jézus!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Szent Atyánk, az  élet és a  szeretet kiapadhatatlan forrása,  aki az  élő
   emberben  kinyilatkoztatod  dicsőséged  ragyogását,  és  szívébe  helyezed
   hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen,
   hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem  járjon
   mindenki teljes  önzetlenséggel  azon az  úton,  amelyen a  Te  szereteted
   megvalósul. Boldog II. János Pál pápa

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130227.mp3