[Evangelium] 2013-02-26

[Evangelium minden nap]

   2013. február 26. – Kedd

   Egy alkalommal  Jézus  e szavakkal  fordult  a néphez  és  tanítványaihoz:
   „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg  és
   tartsatok meg  ezért  mindent,  amit mondanak  nektek,  de  tetteikben  ne
   kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
   elviselhetetlen terheket kötöznek össze  és helyeznek az emberek  vállára,
   de maguk  egy ujjal  sem hajlandók  mozdítani rajta.  Amit tesznek,  azért
   teszik, hogy  lássák őket  az emberek.  Szélesre szabják  imaszíjukat,  és
   köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
   ülni, a zsinagógában  pedig az  első székekbe. Elvárják,  hogy az  emberek
   köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek  szólítsák
   őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek,  mert egy a ti Mesteretek,  ti
   pedig mindnyájan  testvérek  vagytok.  De atyának  se  hívjatok  senkit  a
   földön, mert  egy a  ti Atyátok,  a mennyei.  És tanítónak  se  hívassátok
   magatokat, hisz egy a ti  tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb  köztetek,
   az legyen a többi  szolgája. Aki önmagát  magasztalja, azt megalázzák,  és
   aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”
   Mt 23,1-12

   Elmélkedés:

   A nagyböjti  időben  szeretnénk figyelni  arra,  hogy vallási  életünk  ne
   legyen felszínes,  hanem valóban  hitünkből  fakadjon. A  vallásosság  nem
   elmélet, a  vallási  ismeretek  megismerése, megtanulása  még  nem  jelent
   feltétlenül vallásos lelkületet is. Hiába tudja valaki egy vallási  témájú
   kérdésre a helyes választ például egy vetélkedő során, azzal  továbbjuthat
   a következő fordulóra,  de az  üdvösséghez kevés.  Hiába kap  jó jegyet  a
   hittanórán egy  tanuló  azért,  ha  elmondja,  hogy  az  Úr  napját  azzal
   szenteljük meg, hogy pihenünk és elmegyünk szentmisére, ha  vasárnaponként
   nincs ott a szentmisén. Mit jelent a gyakorlatban a vallásosság? Attól nem
   jár el  a  gyerek  szívesen  a  misére,  ha  hetente  elmondatjuk  vele  a
   feleletet. De ha hiszi,  hogy a szentmisén Isten  szól hozzá és Jézus  van
   jelen, akkor szívesen eljön.
   Jézus azt szeretné velünk megértetni, hogy egy törvény teljesítése még nem
   elegendő. Ez amúgy  is teher, kényszer  az ember számára.  De egy  törvény
   hitből fakadó  teljesítése  már  nem nehezedik  teherként  senkire,  hanem
   szívesen, Isten iránti szeretetből megteszi azt. A farizeusok és írástudók
   tanítását követendőnek tartja Jézus, de cselekedeteiket már nem. Tanításuk
   alapja ugyanis a mózesi  törvény, amelyet Isten adott,  de amelyet ők  nem
   tartottak be.  A vallási  tanítás  és a  gyakorlat azért  szakadhatott  el
   egymástól, mert  hiányzott a  hit, a  meggyőződés. A  megtérés, amelyre  a
   nagyböjti  idő  jó  alkalmat  ad,  a  gondolkodásmódunk,  az   életformánk
   gyakorlati megváltoztatását jelenti, a kettő összhangba hozását.  Vallásos
   cselekedetekkel legfeljebb az embereket lehet megtéveszteni, Istent nem. Ő
   ismeri szívünk szándékait.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely  telve
   van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm  a
   munkakedvet és  hogy mozogni  tudok,  hogy találkozhatom  más  emberekkel.
   Köszönöm az egyedüllétet  és a  pihenést, a  virradatot és  az alkonyt,  a
   nyílt horizontot.  Itt állok,  kezeim telve  vannak ajándékaiddal,  segíts
   nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130226.mp3