[Evangelium] 2013-02-19

[Evangelium minden nap]

   2013. február 19. – Kedd

   A hegyi beszédben Jézus így  szólt tanítványaihoz: „Amikor imádkoztok,  ne
   szaporítsátok a  szót, mint  a pogányok!  Azt hiszik  ugyanis, hogy  akkor
   nyernek meghallgatást,  ha sokat  beszélnek. Ne  utánozzátok őket!  Hiszen
   mennyei Atyátok tudja, mire  van szükségtek, még  mielőtt kérnétek őt.  Ti
   tehát így imádkozzatok:
   Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
   szenteltessék meg a te neved;
   jöjjön el a te országod;
   legyen meg a te akaratod,
   amint a mennyben, úgy a földön is.
   Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
   és bocsásd  meg  vétkeinket,  miképpen  mi  is  megbocsátunk  az  ellenünk
   vétkezőknek;
   és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
   Mert ha  ti  megbocsátjátok  az  embereknek,  hogy  (ellenetek)  vétettek,
   mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem  bocsátotok
   meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”
   Mt 6,7-15

   Elmélkedés:

   A  nagyböjti  időszak  számunkra  ajánlott  gyakorlatai  közül  tegnap   a
   jócselekedetekről olvastunk az evangéliumban, ma pedig az imádság  kérdése
   kerül elő. Jézus imádkozni tanítja az embereket és minket is. Arra  bíztat
   minket, hogy Istent nyugodtan szólítsuk Atyánknak, tekintsünk úgy rá, mint
   igazi  Atyára,  aki  gondoskodik  rólunk.  Az  ószövetségi  vallásossághoz
   képest, amely  a teremtő,  az ember  számára törvényeket  adó és  ítélkező
   Istent tisztelte, forradalmi újításnak számít,  hogy az embert szerető  és
   róla gondoskodó, az ember megváltásán és üdvösségén állandóan  munkálkodó,
   az életüket  megszentelő Istent  egyáltalán megszólíthatjuk  és  Atyánknak
   tekinthetjük.  Jézus  kifejezetten  azt  kéri,  hogy  gyermeki  bizalommal
   forduljunk Istenhez, bátran  kérjük őt, hiszen  figyel kéréseinkre.  Isten
   nem egy tőlünk távoli  világban, s főként nem  egy tőlünk teljesen  idegen
   létmódban él. A saját hasonlatosságára teremtett meg bennünket, és mivel ő
   maga  a  szeretet,  azért  arra  kér  minket,  hogy  szeretetben   éljünk.
   Szüntelenül keresi a kapcsolatot velünk, szól hozzánk, vezet minket.
   Az imádság személyes kapcsolatot teremt Istennel, aki  szeretetközösségben
   akar élni velem. Minden szavam, fohászom, kérésem, dicsőítésem mögött  ott
   húzódik,  hogy  Istenre,  az  ő  szeretetére,  jóságára,  irgalmára  bízom
   magamat. Tanítson  a rendszeres  ima  arra, hogy  azzal a  szeretettel  és
   megbocsátással forduljak embertársaim felé, amellyel Isten fordul felém.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk,  Jézus,  aki   teljes  odaadással  fogadtad   el  a   kereszthalált
   üdvösségünkért, tégy  minket és  a világ  minden emberét  keresztáldozatod
   részesévé, hogy  létünk és  cselekedeteink  szabad és  tudatos  részesedés
   legyenek üdvözítő művedben. Boldog II. János Pál pápa

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130219.mp3