[Evangelium] 2013-02-18

[Evangelium minden nap]

   2013. február 18. – Hétfő

   Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az
   Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és  helyet
   foglal dicsőséges trónusán,  akkor minden nemzet  összesereglik előtte,  ő
   pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a
   kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.  Azután
   a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai,  vegyétek
   birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és
   ti ennem adtatok; szomjas voltam, és  ti innom adtatok; idegen voltam,  és
   ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és  ti
   fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”
   Erre megkérdezik tőle az igazak:  „Uram, mikor láttunk téged éhezni,  hogy
   enni adtunk volna  neked, vagy  szomjazni, hogy inni  adtunk volna?  Mikor
   láttunk  idegenként,  hogy  befogadtunk   volna,  vagy  ruhátlanul,   hogy
   betakartunk volna  téged?  Mikor  láttunk  betegen  vagy  börtönben,  hogy
   meglátogattunk volna?” Akkor a király  így felel: „Bizony, mondom  nektek:
   Amit e legkisebb  testvéreim közül  eggyel is  tettetek, velem  tettétek!”
   Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az  örök
   tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és  nem
   adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és
   nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam  és
   börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!”
   Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy  szomjazni,
   idegenként vagy  ruhátlanul, betegen  vagy börtönben,  és nem  siettünk  a
   segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit
   e legkisebbek egyikével nem tettetek,  velem nem tettétek!” Ezek akkor  az
   örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
   Mt 25,31-46

   Elmélkedés:

   A hamvazószerdai elmélkedésben már szó volt arról, hogy a keresztény ember
   számára a nagyböjti  időszak az imádság,  a böjt és  az adakozás  jegyében
   telik. A szegények pénzbeli vagy  más adománnyal való megsegítésén túl  az
   adakozást  ki  kell  szélesítenünk  arra  a  körre,  amit  az  irgalmasság
   cselekedeteinek nevezünk. Ezeket  sorolja fel Jézus  a mai  evangéliumban:
   enni adni az éhezőknek, inni adni a szomjazóknak, befogadni az idegeneket,
   felöltöztetni a  ruhátlanokat,  felkeresni  és  vigasztalni  a  betegeket,
   meglátogatni a börtönben sínylődőket.
   A felsorolt cselekedeteket Isten fogja számon kérni tőlünk. Ezek megtétele
   az üdvösséget, elmulasztásuk  a kárhozatra jutást  jelenti. A  számonkérés
   jövőben  ránk  váró  eseménye  hatással  van  jelen  életünkre,  hiszen  e
   cselekedetek buzgó  gyakorlására  ösztönöz minket,  legalábbis  akkor,  ha
   hiszünk az örök életben és szeretnénk az üdvösségre jutni.
   A mai evangéliumi  szakaszt nem  csak az  utolsó ítélet  és a  számonkérés
   eseményeként  értelmezhetjük,  hanem  úgy   is  olvashatjuk,  mint   Jézus
   szeretetről szóló tanításának összefoglalását. Miként az ítélet  mindenkit
   érinteni fog, ugyanúgy a szeretet gyakorlása mindenkinek kötelessége.  Nem
   lehetőség,  hanem  kötelesség.  Kissé  talán  meglepődünk  azon,  hogy   a
   számonkérésnél nem szerepel a  hit. Nem kérdezik  meg senkitől, hogy  hívő
   volt-e, hitt-e Istenben. Ez  igaz, de rögtön adódik  a kérdés: Hit  nélkül
   törekszünk-e az irgalmasság  gyakorlására? Hit nélkül  képes-e bárki is  a
   szeretet mindennapi megélésére? Az irgalmasság cselekedeteinek  gyakorlása
   valójában a hit nélkül elképzelhetetlen, mert mindez a hitre épül, s abból
   fakad. A  hit  szerinti élet  teljessége  a szeretet  cselekedeteiben  ölt
   testet. Törekedjünk arra, hogy hitünkből jócselekedetek fakadjanak!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható örök Isten, Mennyei  Atyánk, tekints végtelen  irgalmasságoddal
   nyomorúságunkra,  szegénységünkre   és  szükségünkre!   Könyörülj   minden
   keresztény hívőn, hiszen egyszülött Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus önként
   a bűnösök kezébe adta magát, s a szent keresztfán vérét hullatta értünk!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130218.mp3