[Evangelium] 2013-02-15

[Evangelium minden nap]

   2013. február 15. – Péntek

   Keresztelő János tanítványai  egyszer Jézushoz  járultak, és  megkérdezték
   tőle: „Miért  van az,  hogy mi  és a  farizeusok gyakran  böjtölünk, a  te
   tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik:  „Vajon
   szomorkodhat-e a násznép,  amíg velük  van a vőlegény?  Eljönnek a  napok,
   amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”
   Mt 9,14-15

   Elmélkedés:

   Keresztelő János tanítványai  azt kérik  számon Jézustól,  hogy miért  nem
   figyelmezteti tanítványait a  böjt megtartására, ami  a korabeli  vallásos
   zsidóság számára  a vallásosság  egyik  megnyilvánulása volt.  E  szavakat
   olvasva fogalmazódik meg  bennünk a  kérdés: Mire  való a  böjtölés? Mi  a
   böjtölés helyes módja? Miért ajánlja az Egyház különösen is figyelmünkbe a
   böjtöt a húsvéti előkészület idején?
   A gyerekek – akikre még amúgy  sem vonatkoznak a böjt előírásai –  szokták
   mesélni, hogy milyen nehéz volt számukra lemondani valamilyen finomságról.
   Egy kisfiú  mondta  például, hogy  édesanyja  arra kérte,  hogy  ne  egyen
   fagyit, mert a testvére sem  ehet megfázásos betegsége miatt, és  biztosan
   rosszul esne  neki,  ha  családtagjait finom  fagyival  látná.  Történetét
   nagyot sóhajtva így fejezte be: „Hát én lemondtam a fagyiról! Ugye  milyen
   nagy hőstett volt, atya?”
   Ha a gyermekek így  is tekintenek a lemondásra,  a felnőttek azért  vegyék
   komolyabban  a  böjtöt   és  a  lemondásokat!   Nem  hőstett  ez,   amivel
   büszkélkedni kell mások előtt. Főként  nem Isten előtt. A helyes  böjtölés
   alapmagatartása az Isten  előtti alázat  és az  Isteni Gondviselésre  való
   ráhagyatkozás. A táplálkozásban való mértékletesség azt a célt  szolgálja,
   hogy   Istenre   éhezzünk   és   testünk   fegyelmezése   közben    jobban
   töltekezhessünk a lelki javakkal.  A nagyböjti időben Istenre  vágyakozom,
   aki lelkemet táplálja igazságával.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus, add meg  nekem, hogy mindig elégedett  legyek azzal, amit  te
   adsz nekem, s adományaidban  felfedezzem az életemet boldogító  kegyelmet.
   Segíts nekem,  hogy ne  a  földi kincsek  felé fordítsam  szívemet,  hanem
   egyedül feléd, aki tudod,  mire van szükségem az  örök élethez. Nyisd  meg
   szememet, hogy észrevegyem a  körülöttem élő nélkülözőket és  szegényeket,
   hogy önzetlenül, szeretettel segítsem őket. Köszönöm Jézusom, hogy megóvsz
   engem attól,  hogy  a  földi gazdagság  miatt  megtagadjam  szereteted  és
   szegénység sem kényszerít tisztességtelen vagy becstelen cselekedetre.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130215.mp3