[Evangelium] 2013-02-04

[Evangelium minden nap]

   2013. február 4. – Hétfő

   Jézus  és  tanítványai  áthajóztak  a  Genezáreti-tó  keleti  partjára,  a
   gerázaiak földjére.  Amint Jézus  kiszállt a  hajóból, a  sírok felől  egy
   tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott,
   és még láncra verve sem  tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték  és
   láncra verték, de a láncokat  eltépte, és a bilincseket összetörte.  Senki
   sem bírt  vele.  Éjjel-nappal a  sírboltokban  és a  hegyekben  tanyázott,
   folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről  meglátta
   Jézust,  odafutott.  A  földre  vetette  magát  előtte,  és  hangosan  így
   kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az  Istenre
   kérlek, ne  gyötörj!”  Jézus  ráparancsolt  ugyanis:  „Tisztátalan  lélek,
   takarodj ki ebből az emberből!” Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?”
   Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte  Jézust,
   hogy ne űzze el  őket arról a vidékről.  Akkor éppen egy nagy  sertéskonda
   legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték  Jézustól:
   „Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus  beleegyezett.
   Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a  mintegy
   kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba  rohantak,
   és a vízbe fúltak.  Őrzőik erre elfutottak, hírét  vitték a városba meg  a
   tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve
   látták, hogy az,  akit az  imént még  egy légió  tartott megszállva,  most
   felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták
   nekik, hogy mi történt  a megszállottal és  a sertésekkel. Ekkor  kérlelni
   kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az
   imént még megszállott kérte,  hogy vele mehessen.  Ő azonban nem  engedte,
   hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen
   nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is  ment,
   és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy  milyen nagy dolgot tett  vele
   Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
   Mk 5,1-20

   Elmélkedés:

   A mai evangélium egy érdekes csodáról, egy gonosz lélektől megszállt ember
   gyógyulásáról számol be.  Az embert megszállva  tartó gonosz lélek  rögtön
   felismeri  Jézusban  az  Isten  Fiát.  Tudja,  hogy  hatalma  nagyobb   az
   emberekénél,  de  azt  is,  hogy  Jézusnál  mégsem  erősebb.  Más  hasonló
   csodáknál is megfigyelhetjük, hogy Jézus isteni ereje nagyobbnak  bizonyul
   a gonosznál. Ebben az  esetben Jézus érdekes módon  tesz csodát. A  gonosz
   lélek kérésére  Jézus megengedi,  hogy  az emberből  való távozás  után  a
   sertésekbe költözzön. Jézus nem bánja, hogy az állatok odavesznek,  hiszen
   egy ember  megmentése  fontosabb  számára. A  városlakók  azonban  másként
   látják a helyzetet. Ők  inkább az állataikat  sajnálják, ezért azt  kérik,
   hogy a csodatevő távozzon vidékükről.
   Ebben a jellegzetes  ördögűzési csodában az  emberek számára  szabadulást,
   megváltást hozó Jézus és  a gonosz lélek küzdelmét  láthatjuk. A gonosz  –
   természeténél fogva  –  állandóan  ellentmond  Istennek.  Hazugságával  az
   embert is  megtéveszti,  s arra  próbálja  rávenni, hogy  szálljon  szembe
   Istennel, tagadja meg törvényeinek teljesítését. Ezek a kísértések sokszor
   nehezen felismerhetők, mert a gonosz megtéveszt bennünket, s jónak tűnteti
   fel azt, ami valójában rossz. Ha valaki megszokja, hogy bűnben él, már fel
   sem tűnik számára, hogy  letért az Isten útjáról.  A gonosz lélek  emberek
   feletti hatalmát  töri  meg  Jézus,  akit  azért  küldött  az  Atya,  hogy
   szabadságot hozzon számunkra. Ne ragaszkodjak bűneimhez, hanem fogadjam el
   Isten szabadítását!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus, vedd le rólam  bűnös életem terheit, amelyek  megakadályoznak
   abban, hogy egészen neked adjam  magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz  engem
   az elkötelezett  életre,  amely középszerűségem  feladását  jelenti,  hogy
   érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád,  a
   biztos alapra, aki szolgálatot kérsz  tőlem, hogy jócselekedeteimben a  te
   jóságod ragyogjon fel az emberek számára.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130204.mp3