[Evangelium] 2013-02-05

[Evangelium minden nap]

   2013. február 5. – Kedd

   Abban az  időben, amikor  Jézus a  bárkával ismét  átkelt a  Genezáreti-tó
   túlsó partjára, a parton  nagy tömeg sereglett  köréje. Ekkor odajött  egy
   Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója,  s mihelyt meglátta őt, a  lába
   elé borult,  és nagyon  kérte: „Halálán  van  a lányom.  Jöjj, tedd  rá  a
   kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele.
   Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki  már
   tizenkét  éve  vérfolyásban  szenvedett.  Sok  orvos  sokféle  kellemetlen
   kezelésnek vetette  alá:  Mindenét  rájuk költötte,  de  hasztalan,  egyre
   rosszabbul lett.  Hallott  Jézusról,  ezért  átfurakodott  a  tömegen,  és
   hátulról megérintette  a ruháját,  így gondolkodott  magában: „Ha  csak  a
   ruháját érintem  is,  meggyógyulok.”  És azonmód  megszűnt  a  vérfolyása.
   Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette,  hogy
   erő ment ki belőle. Megfordult  a tömegben, és megkérdezte: „Ki  érintette
   meg a  ruhámat?” Tanítványai  ezt válaszolták:  „Látod, hogy  szorongat  a
   tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett,  hogy
   lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz  tudta,
   hogy mi történt vele  –, odaborult eléje, és  őszintén bevallotta neki  az
   igazságot. Ő így  szólt hozzá: „Leányom,  hited meggyógyított téged.  Menj
   békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
   Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és  közölték:
   „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így
   bátorította a  zsinagóga  elöljáróját:  „Ne félj,  csak  higgy!”  Péteren,
   Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén  kívül senkinek sem engedte meg,  hogy
   vele menjen.  Amikor odaértek  az elöljáró  házához, nagy  riadalmat,  sok
   siratót és jajgatót látott. Bement  és így szólt hozzájuk: „Mit  lármáztok
   itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok  kinevették.
   Ő azonban  mindenkit  kiparancsolt,  maga mellé  vette  a  gyermek  apját,
   anyját, s kísérőivel együtt  bement (a helyiségbe),  ahol a gyermek  volt.
   Megfogta a kislány  kezét, és azt  mondta neki: „Talita  kúm”, ami  annyit
   jelent: „Kislány, mondom neked, kelj  föl!” A kislány azonnal fölkelt,  és
   járni kezdett.  Tizenkét éves  volt.  Azok pedig  magukon kívül  voltak  a
   csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy  ezt a dolgot senki meg  ne
   tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
   Mk 5,21-43

   Elmélkedés:

   Kilépni az adott probléma  köréből és új  lehetőséget keresni. Kilépni  az
   emberi tehetetlenség területéről  és Isten segítségét  kérni, aki  számára
   nincs  lehetetlen.  Talán  ez  a   tanulsága  a  mai  evangélium   mindkét
   történetének: Jézus feltámasztja a  zsinagóga elöljárójának, Jairusnak  12
   éves kislányát és meggyógyítja a 12 éve vérfolyásban szenvedő asszonyt.
   Útja során odalép Jézushoz egy Jairus nevű férfi, és azt kéri, hogy jöjjön
   el házukba  meggyógyítani halálán  lévő kislányát.  Felcsattan belőlünk  a
   kérdés: Miért nincs otthon ez az  ember? Miért nincs ott kislánya  halálos
   ágyánál? Miért nem marad az utolsó  órákban lánya mellett? Mert illik  ott
   lenni a  haldokló  mellett,  hogy az  utolsó  pillanatig  éreztessük  vele
   szeretetünket és  azt, hogy  nem hagyjuk  magára. Nagyon  emberiek ezek  a
   kérdések és gondolatok, van bennük igazság. Jairus azonban túllép ezen  az
   igazságon. Azt világosan látja, hogy emberek, rokonok, családtagok már nem
   segíthetnek haldokló kislányán. Nyugodjon bele ebbe a helyzetbe? Dehogy, ő
   más lehetőséget keres,  túllép az illendőségen,  a szokásokon, és  elmegy,
   megkeresi Jézust, hogy segítségét kérje,  mert hiszi, hogy ő tud  segíteni
   gyermekén.
   A Jézus  ruháját megérintő  asszony esetében  is hasonló  kérdések  jutnak
   eszünkbe. Ennek az asszonynak otthon kellett volna maradnia bajával és nem
   szabadott  volna  emberek  közé  mennie.  De  zárkózzon  be  ő  is   saját
   problémájának  házába?  Az  orvosok  nem  tudtak  rajta  éveken  keresztül
   segíteni, nem tudták meggyógyítani. Adja fel a reményt? Mondjon le  végleg
   a gyógyulás lehetőségéről? Törődjön bele, hogy élete végéig szenvedni fog?
   Dehogy, ő is más lehetőséget keres.  Megkeresi Jézust, mert hiszi, hogy  ő
   tud rajta segíteni.
   Gondjainkban, betegségeinkben,  bajainkban  nem  érdemes  bezárkóznunk  és
   feladnunk a  reményt, hiszen  mindig  van lehetőségünk  Istenhez  fordulni
   segítségért. Vagy van más ésszerű lehetőség?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Vezesd, ó, Krisztus, valamennyi hűségest  a hitben, hogy a keresztény  hit
   hassa át egész életüket, és bátor tanúságtevőkké tegye őket a világ  előtt
   üdvözítő küldetésed  során,  hogy az  Egyház  tudatos és  cselekvő  tagjai
   legyenek, akik bizonyosak abban, hogy Isten gyermekei, és testvérek minden
   néppel!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130205.mp3