[Evangelium] 2013-02-02

[Evangelium minden nap]

   2013. február 2. – Szombat, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő
   Boldogasszony)

   Amikor  Mózes  törvénye  szerint  elteltek  Mária  tisztulásának   napjai,
   fölvitték Jézust  Jeruzsálembe,  hogy bemutassák  az  Úrnak, amint  az  Úr
   törvénye előírja: „Minden  elsőszülött fiú az  Úr szent tulajdona”.  Ekkor
   kellett Máriának, ugyancsak az Úr  törvénye szerint, „egy pár gerlét  vagy
   két  galambfiókát”   tisztulási  áldozatul   bemutatnia.  És   íme,   volt
   Jeruzsálemben egy Simeon  nevű férfiú,  egy igaz és  istenfélő ember,  aki
   Izrael  vigaszára  várt,  és  a  Szentlélek  lakott  benne.  A  Szentlélek
   kinyilatkoztatta neki, hogy  nem lát  halált addig,  míg nem  látja az  Úr
   Fölkentjét. A  Lélek arra  indította, hogy  menjen a  templomba, amikor  a
   gyermek  Jézust  odavitték  szülei,  hogy  a  törvény  előírásai   szerint
   cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
   Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
   szavaid szerint békességben,
   mert szemeim meglátták Szabadításodat,
   melyet minden nemzet számára készítettél,
   hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
   és dicsőség népednek, Izraelnek.
   Jézus atyja  és  anyja ámulva  hallgatták  mindazt, amit  Simeon  mondott.
   Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
   e  gyermek  által  sokan  elbuknak  és  sokan  feltámadnak  Izraelben!  Az
   ellentmondás jele lesz  ő –  még a  te lelkedet is  tőr járja  át –,  hogy
   napfényre  kerüljenek  sok  szívnek  titkos  gondolatai!”  Ott  volt  Anna
   prófétanő  is,  Fánuel  leánya  Áser  törzséből.  Idős  volt  már,  napjai
   előrehaladtak. Leánykora után  hét évig élt  férjével, majd özvegyen  érte
   meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta  el a templomot soha, böjtölve  és
   imádkozva szolgálta Istent éjjel  és nappal. Abban  az órában is  odament,
   dicsőítette Istent, és beszélt  a gyermekről mindazoknak, akik  Jeruzsálem
   megváltására vártak.
   Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek  városukba,
   a galileai  Názáretbe. A  gyermek pedig  növekedett és  erősödött;  eltelt
   bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
   Lk 2,22-40

   Elmélkedés:

   A Gyertyaszentelő  Boldogasszony elnevezés  azt sugallja,  hogy egy  Mária
   ünnepet  tartunk  a  mai  napon.  Valójában  Jézus  templomi  bemutatására
   emlékezünk, amely esemény negyven nappal születése után történt, s amelyen
   természetesen édesanyja, Mária is jelen volt, de mégsem ő áll az  ünneplés
   középpontjában. Lukács evangélista pontosan leírja, hogy mi történt. Mária
   és József  elvitték  az újszülött  Jézust  a jeruzsálemi  templomba,  hogy
   bemutassák az  Úrnak és  felajánlják az  áldozatot, ahogyan  ezt a  mózesi
   törvény előírta.  Lukács történetében  a hangsúly  arra a  két  személyre,
   illetve az általuk mondottakra helyeződik, akik a templomban találkoznak a
   gyermek Jézussal. Mit tudhatunk meg szavaikból Jézus személyéről?
   Simeon ígéretet kapott  arra, hogy nem  hal meg addig,  amíg nem „látja  a
   Fölkentet.” Amikor  pedig  karjába  vehette a  gyermek  Jézust,  hálát  ad
   Istennek, mert láthatták  szemei a Szabadítót.  Hálaadó énekéből  kiderül,
   hogy Jézus  a  világ világossága,  akinek  küldetése Izrael  népén  túl  a
   pogányokhoz, az  egész  emberiséghez  szól.  Mind  a  neki  tett,  mind  a
   választott  népnek   Isten   által   tett   ígéret   beteljesedik,   Jézus
   világrajöttével az ígéret népéből megváltott néppé válnak az emberek.
   A történet záró szakasza Anna  prófétaasszonyt állítja elénk, aki  szintén
   ott  van  a  jeruzsálemi   templomban  Jézus  bemutatásánál.   Személyének
   bemutatása során az evangélista  kiemeli vallásos buzgóságát, amely  abban
   látszik, hogy állandóan a  templomban tartózkodott. Simeonhoz hasonlóan  ő
   is felismerte Jézusban a Messiást és tanúságot tett erről.
   A mai  ünnep emlékeztessen  minket  arra, hogy  az Isten  látására  hittel
   várakozó ember vágya biztosan beteljesedik.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó,  Mária,  irgalmasság  Anyja,  tekints  mindannyiunkra,  hogy   Krisztus
   keresztje erejét ne veszítse, hogy az  ember le ne tévedjen a jó  útjáról,
   el ne veszítse  bűntudatát, gyarapodjék  reménye Istenben,  aki gazdag  az
   irgalomban, szabadon tegye jó  cselekedeteit, melyeket Ő előre  elrendelt,
   és így  egész életével  Isten dicsőségének  dicsérete legyen.  Boldog  II.
   János Pál pápa

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130202.mp3