[Evangelium] 2013-02-01

[Evangelium minden nap]

   2013. február 1. – Péntek

   Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
   „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána  akár
   alszik, akár ébren  van, éjjel  vagy nappal,  a mag  kicsírázik és  szárba
   szökken, maga  sem  tudja hogyan.  A  föld magától  hoz  termést:  Először
   szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a  termés
   engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
   Majd   folytatta:   „Mihez   hasonlítsuk   az   Isten   országát?   Milyen
   példabeszéddel szemléltessük?  Olyan,  mint  a  mustármag,  amely,  amikor
   elvetik a  földbe,  kisebb  minden  más magnál  a  földön.  Mikor  azonban
   elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt,
   úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
   Sok hasonló  példabeszédben  hirdette  nekik  az  igét,  mert  így  tudták
   megérteni. Példabeszéd nélkül  nem szólt hozzájuk.  Mikor azonban  egyedül
   volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
   Mk 4,26-34

   Elmélkedés:

   Az Isten  országáról szóló  beszédsorozat részeként  újabb két  hasonlatot
   olvasunk a mai evangéliumban, amelyek az ország állandóan növekvő, fejlődő
   jellegét tárják fel.  A magvetőről mondott  példabeszéd, amelyet  korábban
   olvastunk, azt tanította nekünk, hogy a mi feladatunk, kötelességünk, hogy
   Jézus tanítását elhintsük a  világban. A növekedés  már nem nekünk,  hanem
   Istennek köszönhető.
   A magot elvető  ember nem  lát a  föld alá.  Nem tudja  pontosan, hogy  mi
   történik ott a maggal. Csak bizakodik, hogy egyszer majd kikel a növény  a
   földből. Nem mondhatja az,  hogy nem vetem  el a magot,  mert a túl  vizes
   földben hamar megrothad és sosem fog kikelni. Azt sem mondja, hogy nagy  a
   szárazság és nedvesség hiányában úgysem kelne ki a mag. Nem aggódik előre,
   hogy a vihar és a jégeső elpusztítja a növényt, ezért elvetni sem  érdemes
   a magot.  A  magvető  bízik  abban, hogy  a  természet  titokzatos  rendje
   gondoskodik majd a mag kikeléséről.
   Az igehirdetők,  s azok,  akik hitükről  tanúságot tesznek,  ugyanezzel  a
   bizalommal végzik szolgálatukat.  Nem mondhatják, hogy  a bűnös  környezet
   úgyis megakadályozza  majd  a  mag  kikelését, ezért  neki  sem  fognak  a
   munkának. Igen,  lehet,  hogy fognak  majd  jönni rossz  szándékúak,  akik
   tűzzel-vassal irtják majd az isteni  tanítást másokban, de ez nem  mentség
   azoknak, akiknek feladata a magvetés. Lehet, hogy veszélynek lesz kitéve a
   tanítás jó magja,  de emiatt  senki ne  veszítse el  kedvét! Ha  megtettem
   kötelességemet,  nyugodt   lelkiismerettel  várhatok   az  eredményre.   A
   növekedést Isten biztosan megadja.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Úr Jézus, aki Palesztina  útjain zarándokolva kiválasztottad és  meghívtad
   az apostolokat, és azzal bíztad meg őket, hogy hirdessék az  evangéliumot,
   a híveknek jó pásztorai legyenek, és ünnepeljék az istentiszteletet,  add,
   hogy ma se hiányozzon Egyházadból a sok szent pap, aki mindenkihez elviszi
   halálod és feltámadásod gyümölcseit. Boldog II. János Pál pápa

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130201.mp3