[Evangelium] 2013-12-30

[Evangelium mindennap]

   2013. december 30. – Hétfő

   Abban az időben, amikor a  gyermek Jézust szülei bemutatták a  jeruzsálemi
   templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős
   volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
   özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha,
   böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
   odament, dicsőítette  Istent, és  beszélt a  gyermekről mindazoknak,  akik
   Jeruzsálem megváltására vártak. Miután  az Úr törvénye szerint  elvégeztek
   mindent, visszatértek  városukba, a  galileai Názáretbe.  A gyermek  pedig
   növekedett és  erősödött;  eltelt  bölcsességgel, és  Isten  kedvét  lelte
   benne.
   Lk 2,36-40

   Elmélkedés:

   János apostollal kapcsolatban  már előkerült a  hit látásmódja, amelyet  a
   Jézussal töltött évek során sajátított el. Jézus templomi bemutatásakor az
   idős Simeonnak nem  volt erre  szüksége. Mondhatjuk, hogy  ő nem  Jézustól
   tanult,  hanem   a  Szentlélek   indítására  hallgatott.   Hitt  a   Lélek
   kinyilatkoztatásának, amely  szerint  meg  fogja  látni  az  Üdvözítőt.  A
   Szentlélek ösztönzésére ment  a templomba  és a  hit által  ismerte fel  a
   kisded Jézusban a  Megváltót, akinek érkezésére  várt. Vágya  beteljesült,
   mert mit is kaphatna nagyobbat  az élettől, minthogy megláthatta az  Isten
   Fiát?
   A templomban  való  bemutatáskor  Simeon mellett  feltűnik  az  idős  Anna
   alakja, miként erről a mai evangéliumban olvashatunk. A csendes várakozás,
   a templomban való tartózkodás, a kitartó imádság és a szolgálat évei  után
   hirtelen megelevenedik körülötte  az élet, amikor  megpillantja Jézust.  A
   kisded Jézust látva  Istent dicsőíti,  mert megérte  a várakozás,  érdemes
   volt állandóan a templomban lennie, az ima meghozta gyümölcsét.
   Kérő imáink alkalmával  sok esetben  gyors választ  és intézkedést  várunk
   Istentől.  Máskor  azonnali  találkozást   szeretnénk.  De  mintha   Isten
   szótárából  hiányoznának   a   „rögtön,  azonnal   tüstént”   szavak.   És
   tulajdonképpen  hová  sietünk?  Érdemes  volna  megtanulnunk  a   türelmes
   várakozást és az állhatatos imát, hogy kéréseink teljesüljenek.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézus Krisztus!  Így szólsz  hozzánk: miért  aggódtok?  Aggodalmaskodással
   semmin nem tudtok változtatni! Te  minden nap megajándékozol minket a  hit
   élő forrásaiból fakadó békességgel,  amely nélkülözhetetlen számunkra,  ha
   Téged szeretnénk követni, és Benned újjászületni.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131230.mp3