[Evangelium] 2013-12-31

[Evangelium mindennap]

   2013. december 31. – Kedd

   Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő  volt
   kezdetben Istennél. Minden őáltala  lett, és nélküle  semmi sem lett,  ami
   lett. Őbenne  élet volt,  és ez  az élet  volt az  emberek világossága.  A
   világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.  Föllépett
   egy ember,  akit  Isten küldött:  János  volt  a neve.  Azért  jött,  hogy
   tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
   Nem ő  volt a  világosság, ő  csak  azért jött,  hogy tanúságot  tegyen  a
   világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
   megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett,  de
   a világ nem ismerte fel őt. A  tulajdonába jött, de övéi nem fogadták  be.
   Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
   legyenek; azoknak, akik hisznek  benne, akik nem vér  szerint, nem a  test
   kívánságából, és nem is a  férfi akaratából, hanem Istentől születtek.  És
   az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő  dicsőségét,
   mely az Atya Egyszülöttjének  dicsősége, telve kegyelemmel és  igazsággal.
   János tanúságot tett  róla, amikor  ezt hirdette: „Ő  az, akiről  mondtam,
   hogy utánam jön, de  megelőz engem, mert előbb  volt, mint én.” Hiszen  mi
   mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A  törvényt
   ugyanis Mózes  által  kaptuk,  a  kegyelem és  az  igazság  azonban  Jézus
   Krisztus  által  valósult  meg.  Istent   soha  senki  nem  látta;   Isten
   Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
   Jn 1,1-18

   Elmélkedés:

   A polgári esztendő utolsó napján a hálaadás és a köszönet fogalmazódik meg
   szívünkben Isten  felé  mindazért,  amit nekünk  adott,  illetve  ehhez  a
   bocsánatkérés kapcsolódik  mulasztásaink, hibáink  miatt. Tőle  kaptuk  az
   elmúlt esztendőt  és  annak minden  napját,  s ma  előtte  kell  számadást
   tartanunk. Felelősek vagyunk önmagunkért  és időnk felhasználásáért.  Mire
   használtuk  ezt   az   évet?  Közeledtünk-e   Isten   felé?   Segítettük-e
   embertársainkat? Növekedtünk-e lélekben? Erősödött-e hitünk? Ismét  elmúlt
   365 nap.  Benne  volt-e minden  napomban  az Isten?  Vele  éltem-e?  Hozzá
   kötöttem-e az  életem? Az  ő útjain  jártam-e? Felhasználtam-e  az  elmúlt
   esztendő napjait  arra,  hogy erősítsem  Krisztussal  való  kapcsolatomat?
   Törekedtem-e minden nap akaratának teljesítésére?
   Amellett,  hogy  visszagondolunk  a  mögöttünk  hagyott  évre,  előre   is
   tekintünk. Tervezgetünk, elhatározásokat teszünk. Mire fogom használni  az
   előttem álló  év  napjait,  amelyeket  új  lehetőségként  kapok  Istentől?
   Felelős  vagyok  azért,   hogy  üdvösségem   érdekében  Isten   akaratának
   megfelelően használjam fel életem napjait.
   Ma Szent János evangéliumának bevezetését olvassuk az öröktől fogva létező
   Ige (Fiúisten)  megtestesüléséről. Az  isteni örökkévalóság  és az  emberi
   világ időhöz kötöttsége találkozik.  Elgondolkozom: időben való  létezésem
   az örökkévaló Isten felé tart?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Krisztus, aki ugyanaz  „tegnap, ma és  mindörökké”, legyen velünk,  amikor
   térdet hajtunk az Atya előtt, akitől minden atyaság és anyaság, és  minden
   emberi család  származik.  Ajánljunk  fel Krisztussal  együtt  a  szeretet
   tanúságtételét, amellyel  Krisztus  mindvégig szeretett  minket.  Az  Atya
   áldása és a  Szentlélek kegyelme áradjon  családjainkra Krisztusban és  az
   szeretete által.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131231.mp3