[Evangelium] 2013-12-29

[Evangelium mindennap]

   2013. december 29. – Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

   Miután a  bölcsek  eltávoztak,  íme, az  Úr  angyala  megjelent  Józsefnek
   álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és  menekülj
   Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
   hogy megkeresi és megöli a  gyermeket.” József fölkelt, fogta a  gyermeket
   és anyját,  és  még  azon  éjjel elment  Egyiptomba.  Ott  maradt  Heródes
   haláláig,  hogy  beteljesedjék,  amit  az  Úr  a  próféta  által  mondott:
   Egyiptomból hívtam az én fiamat.
   Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és
   így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére,
   mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt,  fogta
   a  gyermeket  és  anyját,  és   visszatért  Izrael  földjére.  De   amikor
   meghallotta, hogy Judeában  Arkelausz uralkodik apja,  Heródes után,  félt
   odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment.
   Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék,  amit
   a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni”.
   Mt 2,12-15. 19-23

   Elmélkedés:

   Kinyitni egy ajtót
   Albert Camus  A  félreértés című  drámája  egy tragikus  esetről  szól.  A
   történet szerint anya és lánya egy vendégfogadó tulajdonosai, akik  gazdag
   vendégeiket kifosztják és megölik. Amikor  a család fiútagja több  évtized
   után meggazdagodva  hazatér és  nem  fedi fel  kilétét anyja  és  testvére
   előtt, őt is megölik, mert  idegennek nézik. Amikor rájönnek a  valóságra,
   Istent hibáztatják,  aki  szerintük  (és az  író  szerint)  érzéketlen  és
   szívtelen.  A  történet   végkifejletében  az  író   arról  tesz   negatív
   „hitvallást,” hogy nincs  Isten, nincs  megváltás, az  emberi élet  teljes
   csőd, nincs kiút a reménytelenségben vergődő ember számára. Nem  szeretnék
   belemenni a dráma mélyebb elemzésébe vagy a szerző végső  mondanivalójának
   cáfolatába, és nem  is ünneprontásnak  szánom ezt  a bevezető  történetet,
   csupán  annak  érzékeltetésére  hozom  fel  példaként,  hogy  ha  hiányzik
   valakiből a  szeretet, akkor  még saját  családtagját sem  ismeri fel.  Ha
   valakinek a  szívében a  szeretet  helyett a  gyűlölet, a  kapzsiság  nyer
   teret, akkor  még a  saját fiát  vagy testvérét  is képes  megfosztani  az
   élettől.
   A mai  napon figyelmünk  a  Szent Családra,  s  annak tagjaira,  a  kisded
   Jézusra, Máriára  és Józsefre  irányul.  A népszámlálás  miatt  Betlehembe
   érkezők egyetlen házban sem kaptak  szállást. Nem fogadták be őket  sehol.
   Egy talpalatnyi hely sem jutott nekik. A betlehemiek elutasításáról rögtön
   eszünkbe jut, amit a karácsonyi ünnepi szentmise evangéliumában olvastunk:
   „De övéi nem fogadták  be” (Jn 1,11). A  városban lakók viselkedése  azzal
   magyarázható, hogy bizonyára sokan érkeztek  az összeírás miatt az  ország
   más részeiből, s megteltek a  házak, a vendégek elszállásolására  alkalmas
   helyek. Mert ahol megtelik egy ház, ott nincs helye több embernek, s nincs
   helye az Istennek sem.  Csak az istálló volt  üres, legalábbis nem  lakott
   ott senki  ember, csak  az állatok.  És csak  a jászol  volt üres,  helyet
   kínálva a szalmaágyon egy  kisdednek, annak, akit nem  fogadtak be. Ez  az
   üres jászol lesz egy kis időre a Gyermek otthona, ez az üres istálló  lesz
   a Szent Család ideiglenes otthona. Vajon van-e az életemben egy  jászolnyi
   üres hely, ahová betérhet az Isten, s ahová befogadhatom őt? Vagy  mindent
   elfoglalnak evilági dolgaim?  Talán mindenhol én  vagyok a tulajdonos,  az
   úr, a főnök? Talán  életem minden apró  szegletében én uralkodok?  Mekkora
   területet engedek át Istennek  az életemben? Vajon  van-e még a  lelkemben
   egy parányi  hely,  amit  megoszthatok vele?  Vajon  található-e  legalább
   egyetlen üres lap szívem vendégkönyvében, ahová Isten beírhatja igazságát,
   beírhatja  nevét?  Akarok-e  helyet   biztosítani  az  Isten  számára   az
   életemben?
   Ezekben az években sokat beszélünk a társadalmi és gazdasági válságról. Az
   emberek válságáról, a  kapcsolatok válságáról, az  értékek válságáról,  az
   erkölcsi válságról. A családok és családtagok  is érzik ezt a válságot,  s
   aligha tudják  függetleníteni  magukat  a világ  részéről  rájuk  nehezedő
   negatív hatásoktól.  Maga  a keresztény  család,  az Istennek  helyet  adó
   család, az Istenre hagyatkozó család,  az Isten szeretetében élő család  a
   válasz korunk válságára. Köszönettel  tartozunk Istennek, hogy  keresztény
   családban születhettünk  meg s  családban élhetünk.  A szülők  köszönettel
   tartoznak  Istennek  gyermekeikért.  A  gyermekek  köszönettel   tartoznak
   Istennek szüleikért,  akik  életet  adtak  nekik  és  gondoskodnak  róluk,
   valamint köszönet jár részükről  szüleiknek, hogy Isten iránti  szeretetre
   és hitre nevelik őket.
   Befejezésül térjünk  vissza egy  gondolatra  az evangéliumhoz,  az  emberi
   rosszindulat  és  gyilkos   szándék  elől   menekülni  kényszerülő   Szent
   Családhoz, akik Egyiptomba indulnak. Egy, a jelenetet ábrázoló  festményen
   Szent József látható, amint vezeti a szamarat, amelynek hátán az ölében  a
   kisded Jézust tartó  Mária ül.  De ezen a  képen nem  a kietlen  pusztában
   vándorolnak, hanem  egy város  utcáján mennek,  s a  háttérben lévő  házak
   ablakai és ajtói mind be vannak csukva, egyetlen embert sem látni a  Szent
   Család tagjain kívül.
   Talán jó volna kinyitnom életem  ablakát, hogy észrevegyem őket. Talán  jó
   volna kinyitnom egy ajtót, hogy beléphessenek életembe.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható  Istenünk!  Hisszük,  hogy  a  házasság  és  család  az   egyik
   legdrágább  érték,  megbecsülendő  kincs   számunkra.  Hisszük,  hogy   az
   evangéliumi értékrend biztos  segítséget nyújt  mindazoknak, akik  gyorsan
   változó világunkban,  a  válságok korában,  a  nehézségek idején  és  azok
   ellenére is Isten  szeretetében akarnak  élni. Vezesd  a családban  élőket
   igazságaid felismerésére  és  a  szeretet hűséges  megélésére!  Segítsd  a
   család szeretetét nélkülözőket emberhez  méltó élethez, emberi  méltóságuk
   megőrzéséhez  és   hivatásuk   megtalálásához!  Emlékeztesd   a   szülőket
   felelősségükre  gyermekeik  iránt  és  a  gyermekeket  az  engedelmességre
   szüleik iránt!  Segíts  minden  embert,  hogy  megtalálja  a  boldogságot!
   Segítsd  Egyházunkat,   hogy   szeretettel  ajánlja   fel   a   segítséget
   mindazoknak, akik családi élete hajótörést szenvedett!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131229.mp3