[Evangelium] 2013-12-23

[Evangelium mindennap]

   2013. december 23. – Hétfő

   Amikor  elérkezett   Erzsébet   szülésének  ideje,   fiúgyermeket   szült.
   Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
   és  együtt  örült   vele  mindenki.   A  nyolcadik   napon  jöttek,   hogy
   körülmetéljék a  gyermeket. Atyja  nevéről Zakariásnak  akarták hívni.  De
   anyja ellenezte: „Nem,  János legyen a  neve.” Azok megjegyezték:  „Hiszen
   senki  sincs  a  rokonságodban,  akit  így  hívnának!”  Érdeklődtek   erre
   atyjától, hogyan  akarja őt  nevezni. Atyja  írótáblát kért,  és ezeket  a
   szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki  pedig
   megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és  magasztalta
   Istent. Akkor félelem szállta meg  az összes szomszédokat, és Júdában  meg
   az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
   elgondolkodva mondta: „Mi lesz  ebből a gyermekből?  Hiszen nyilván az  Úr
   van vele.”
   Lk 1,57-66

   Elmélkedés:

   Életünk  egy  hajszálon  függ  –   szokták  mondani  az  emberek,   amikor
   megtapasztalják az élet végességét, azt, hogy mennyire gyorsan véget érhet
   az életünk. Mert szeretjük irányítani, kézben tartani a dolgokat. De  hogy
   mikor kezdődik  vagy végződik  az élet,  az nincs  a kezünkben.  Törékeny,
   sérülékeny az élet, talán valóban egy  hajszálon függ. A hívő ember  mégis
   inkább azt  mondja,  hogy  élete  Isten  kezében  van.  Neki  köszönhetjük
   létezésünket és  annak  kezdetét,  és az  ő  irgalmának  köszönhető,  hogy
   eljuthatunk halálunk után őhozzá, az üdvösségre, az örök életre.
   Mennyire irgalmas az emberiséggel, velünk az Atya! Az ószövetségi időkben,
   a Megváltót megelőző  időkben elküldi  követeit, a prófétákat,  s az  idők
   teljességében egyszülött Fia jön közénk a földre. Az advent mindig az Atya
   szeretetére és irgalmára emlékeztet minket. A Betlehemben megszülető Jézus
   személyében testet ölt az  irgalom. Jézus messiási  küldetése az, hogy  az
   Atya irgalmát földközelbe, emberközelbe  hozza. Amikor annak  örvendezünk,
   hogy velünk az  Isten, akkor  benne rejlik az  is, hogy  velünk van  Isten
   irgalma, az ő szeretetből fakadó megbocsátása megtapasztalható számunkra.
   Amikor a szent  éjjelen hamarosan jászol  elé térdelünk és  a kis  Jézusra
   nézünk, gondoljunk arra,  hogy mennyire  irgalmas hozzánk az  Isten! Az  ő
   irgalmától, szeretetétől, jóságától és könyörületétől függ üdvösségünk.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
   csak téged áhít Izrael,
   és hozzád sóhajt untalan,
   mert Isten híján hontalan!
   Eljő, eljő Emmánuel,
   Hogy üdvözüljön Izrael!

   (Advent utolsó  hetének liturgiájában  szerepelnek az  ún.  „Ó-antifónák”,
   amelyekben a jövendő Messiás különböző  nevekkel szólítjuk meg. Az  imákat
   december 17.  és 23.  között imádkozzuk.  Itt versbe  szedett,  énekelhető
   (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131223.mp3