[Evangelium] 2013-12-22

[Evangelium mindennap]

   2013. december 22. – Advent 4. vasárnapja

   Jézus  Krisztus  születése  így   történt:  Anyja,  Mária,  jegyese   volt
   Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket
   fogant méhében  a Szentlélektől.  A  férje, József  igaz ember  volt,  nem
   akarta őt megszégyeníteni,  ezért úgy határozott,  hogy titokban  bocsátja
   el. Míg ezen  töprengett, megjelent  neki álmában  az Úr  angyala, és  így
   szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
   a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit  Jézusnak
   nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.”
   Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által
   mondott:
   Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
   és az Emmánuel nevet adják neki,
   ami azt jelenti: „Velünk az Isten”.
   Amikor József  felébredt álmából,  úgy cselekedett,  amint az  Úr  angyala
   megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
   Mt 1,18-24

   Elmélkedés:

   Velünk az Isten
   Az első három adventi vasárnapon a gyermekségről elmélkedtünk.  Megnéztük,
   hogyan tekintenek  a felnőttek  a  gyermekek világára,  s hogyan  maguk  a
   gyermekek, illetve  miként  emlékezünk  vissza  saját  gyermekkorunkra.  E
   sorozatot folytatva ma azt vegyük szemügyre, hogy Isten hogyan adja nekünk
   Fiát, aki gyermekként született, s e születés miként nyitott új  korszakot
   az emberiség számára.
   Túlzás volna azt állítani, hogy a messiásról szóló isteni ígéret,  illetve
   prófétai  jövendölések   minden  esetben   egy  gyermekről   szóltak,   de
   kétségtelenül megjelenik ez a gondolat. Annál gyakrabban szerepel viszont,
   hogy a  messiás király  lesz, aki  helyreállítja a  földi ország  rendjét,
   békét teremt Isten választott népe  számára. Izajás próféta így  jövendöl:
   „Gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk” (Iz 9,6). Valószínűleg ő  sem
   arra gondolt, hogy a  messiás gyermekként fogja megvalósítani  küldetését,
   hanem inkább arra, hogy a messiás eljövetelének reménye egy gyermekben ölt
   testet, aki aztán felnőve  megvalósítja messiási, megváltói küldetését.  A
   jövendölésekhez és emberi  elképzelésekhez képest  tehát újdonságnak  kell
   tekintenünk, hogy egy  gyermekben jön  el hozzánk  a messiás,  gyermekként
   érkezik világunkba Isten Fia.
   Keresztényként hisszük,  hogy Jézus  Krisztus a  Messiás, az  Isten  által
   küldött Megváltó, az egész emberiség üdvözítője. Foglaljuk össze, hogy mit
   jelent Jézus születése  ebből a  szempontból. Először is  azt, hogy  Isten
   ígérete beteljesedett.  Az ígéret,  amelyet évszázadokkal  korábban  tett,
   hogy elküldi  a  világba  a  Megváltót,  megvalósult.  A  várakozás  ideje
   lezárult, nem kell többé várnunk  a Messiásra. Jézus Krisztus  személyében
   eljött a messiási időszak.  E beteljesedésről számol  be a mai  evangélium
   József álmát bemutatva.  Megtudjuk, hogy a  Jézusnak nevezendő  gyermekről
   szólt a prófétai jövendölés: „Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és
   az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Mt 1,23).
   Másodszor  azt   kell   kiemelnünk,   hogy  Jézus   születése   az   ember
   újjáteremtése. Isten, aki kezdetben, a teremtéskor megteremtette az embert
   és a világba  helyezte, most újjáteremti  az emberi természetünket,  egész
   emberségünket, amelyet a bűnbeesés, a bűn megrontott. Ezt az  újjáteremtő,
   újjáalkotó   mozzanatot    érdemes   mindenképpen    felfedeznünk    Jézus
   születésében, aki  a lelki  újjászületés  forrása számunkra.  A  megváltás
   lényege  éppen  az,  hogy  Isten  új  lehetőséget  ad  az  embernek,   aki
   szembefordulásával, elutasításával, bűnével  elrontotta a teremtés  művét,
   azt, hogy Isten mindent jónak alkotott.
   Harmadikként pedig  arra  érdemes  gondolnunk,  hogy  minden  születéssel,
   minden emberi  élet  kezdetével Isten  elkezd  valami újat,  újdonságot  a
   világban. A felnőtteknek, beleértve a szülőket és nevelőket egyaránt, az a
   feladatuk, hogy  kibontakoztassák  ezt  az újat  a  gyermekben,  felszínre
   hozzák azt a  jót, amit Isten  ültetett belé. Így  kapcsolódunk a  teremtő
   Istenhez, közreműködünk  az  újjáteremtésben.  Mindez  felelősséggel  jár,
   hiszen könnyű  eltéveszteni  azt az  irányt,  s letérni  arról  az  útról,
   amelyet Isten  kijelölt valaki  számára. Ha  a felnőttek  a nevelés  során
   csupán arra  törekszenek,  hogy  az általuk  is  gyakorolt  cselekedetekre
   tanítsák a  gyermekeket  és  belekényszerítsék  őket  saját  elképzeléseik
   világába, akkor  elveszik  gyermeküktől  a  jövőt, azt  az  új  jövőt,  új
   lehetőséget, amelyet Isten szándékozik építeni azzal a gyermekkel.
   Itt érkezünk  el  ahhoz,  hogy hitünk  szerint  mindannyiunknak  hivatása,
   küldetése van, azt  az utat  kell végigjárnunk  életünkben, amelyre  Isten
   szándéka  szerint  hivatottak  vagyunk.  Istennek  minden  egyes   emberre
   vonatkozóan személyes  terve  van.  Személyek  vagyunk,  egyének  vagyunk,
   egyediek vagyunk, különbözünk másoktól, tehát – a színházi világból véve a
   hasonlatot – a mi szerepünket nem  tudja más alakítani, a mi  feladatunkat
   nem tudja  más  teljesíteni. Jézus  ebben  is példaképünk,  hiszen  azt  a
   küldetést teljesítette, amivel a mennyei Atya megbízta: a megváltást.  Azt
   mindenki jól gondolja,  hogy megváltói  műve a  kereszten teljesedett  be.
   Sokan viszont tévesen azt gondolják, hogy a megváltás útja akkor kezdődött
   számára, amikor vállára vette a  keresztet. Helyesebb azt mondanunk,  hogy
   megváltói  útja  az  ő  megtestesülésével,  születésével  kezdődött.   Így
   kapcsolódik össze a  születés és  a halál titka,  karácsony és  nagypéntek
   titka.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Megváltónk! Te születésedtől halálodig azt az utat jártad,  amelyet
   az Atya jelölt ki  számodra. Küldetésedet hűségesen teljesítetted,  mindig
   az Atyának  való  engedelmességre  törekedtél. Taníts  minket  arra,  hogy
   Istentől  kapott  hivatásunkat   keressük,  felismerjük  és   teljesítsük!
   Születésed  boldogsággal  tölt  el  minket:  Isten  Megváltót  küld,  hogy
   feltárja végtelen szeretetét az  emberek iránt. Születésed reménnyel  tölt
   el minket,  hogy életünknek  célja van:  keressük és  megtaláljuk  Istent.
   Születésed örömmel tölt el minket: velünk az Isten!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131222.mp3