[Evangelium] 2013-12-24

[Evangelium mindennap]

   2013. december 24. – Kedd

   Abban az időben Zakariás,  János atyja eltelt  Szentlélekkel, és ezekre  a
   prófétai szavakra nyílt az ajka:
   „Áldott az  Úr, atyáink  Istene,  mert meglátogatta  és megváltotta  az  ő
   népét;  erős   szabadítót   támasztott  minekünk   szolgájának,   Dávidnak
   családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták  ajka
   által, megszabadít  az  ellenség kezéből,  mindazoktól,  akik  gyűlölettel
   néznek minket;  atyáinkkal  irgalmat  gyakorol,  hogy  szent  szövetségére
   emlékezzék, az  esküre, amelyet  Ábrahám atyánknak  esküdött, hogy  nekünk
   váltja be, amit ígért;  hogy félelem nélkül  és megszabadulva az  ellenség
   kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban  járjunk
   előtte napról napra, amíg élünk.
   Téged pedig, gyermek, a fölséges  Isten prófétájának fognak mondani,  mert
   az Úr előtt jársz, egyengetni az  ő útját; az üdvösség ismeretére  tanítod
   nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
   amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
   azoknak, akik sötétségben és halálos  homályban ülnek, lépteinket pedig  a
   béke útjára vezérelje.”
   Lk 1,67-79

   Elmélkedés:

   Némasága után  Zakariás Istent  magasztalja  imájában, amelyben  szó  esik
   arról, hogy az eljövendő Messiás Dávid király családjának  leszármazottja.
   Jézus korában sokan hitték, hogy a Messiás helyreállítja majd a  királyság
   intézményét és magához  ragadja a  politikai hatalmat,  illetve az  ország
   vezetését. Ez a nézet azért is volt abban az időben népszerű, mert a zsidó
   nép a Római Birodalom fennhatósága alatt állt, és sokan hittek abban, hogy
   a Messiás  biztosítani  fogja  az ország  függetlenségét,  önállóságát  és
   megszabadítja a  népet az  idegen  uralomtól. Jézus  azonban  egyértelműen
   visszautasítja ezeket az  elképzeléseket. Gondoljunk csak  például arra  a
   jelenetre, amikor  a  csodálatos  kenyérszaporítást  követően  az  emberek
   királlyá akarják tenni, de  ő ezt nem  engedi. Visszautasította, mert  nem
   evilági uralomra  törekedett, hanem  Isten  országát hirdette  meg,  amely
   ország megvalósulása az ő eljövetelével kezdődött meg.
   Imájának végén  Zakariás a  sötétségben élők  számára fényt,  világosságot
   hozó Messiásról beszél. A sötétségben eltévedünk, elvesztjük az  útirányt.
   A  sötétségben  elveszítjük  biztonságérzetünket.  A  tényleges   sötétség
   veszéllyel  jár.  Ugyanakkor  a   sötétség  jelképez  egy  Isten   nélküli
   állapotot. Isten fényt hoz a világba az emberek számára azzal, hogy ő maga
   a világosság. Ha  követem a betlehemi  csillag fényét, megtalálom  Jézust,
   életem igazi világosságát!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus!  Te  emberré lettél  értünk  és  vállaltad  emberi
   sorsunkat.  Születésed   által   megújítasz  minket.   Emberi   világunkba
   születéseddel  az  isteni  világba  hívsz  mindannyiunkat.  Megváltást  és
   üdvösséget hozol  számunkra. Ó,  betlehemi  Gyermek, taníts  minket,  hogy
   örökre megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131224.mp3