[Evangelium] 2013-08-04

[Evangelium minden nap]

   2013. augusztus 4. – Évközi 18. vasárnap

   Abban az időben  valaki odalépett  Jézushoz a  tömegből és  megszólította:
   Mester, mondd meg testvéremnek,  hogy ossza meg velem  az örökséget. De  ő
   elutasította: Ember,  ki  hatalmazott  fel  rá,  hogy  bírótok  legyek  és
   elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és  óvakodjatok
   minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember
   élete.
   Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott
   a földje.  Így  okoskodott magában:  Mit  tegyek? Nincs  hová  gyűjtsem  a
   termésemet. Tudom  már,  mit  teszek: lebontom  csűreimet  és  nagyobbakat
   építek, oda  gyűjtöm  majd a  termést  és minden  vagyonomat.  Aztán  majd
   elégedetten mondom  magamnak:  Ember,  van annyid,  hogy  sok  évig  elég!
   Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! -  Ám az Isten így szól hozzá:  Esztelen,
   még az éjjel visszakérik  tőled lelkedet. Amit  gyűjtöttél, kire marad?  -
   Így jár az,  aki vagyont  halmoz fel  magának ahelyett,  hogy az  Istenben
   gazdagodnék.
   Lk 12,13-21

   Elmélkedés:

   Gazdag vagy, mert élsz
   Wass Albert írja a következőket a szegénységről és az igazi  gazdagságról:
   „Nincs vagyonod? Nincs  házad, telked, értékes  tárgyaid? Nincs pénzed?  A
   rigónak sincs. Mégis ő a legvidámabb teremtmény. Igaz, neki nem kell cipő,
   nem kell ruha. Ételért  sem fizet, csak egy  füttyel. Lakásért sem  fizet.
   Fiait ingyen tanítja az  erdő. A rigónak könnyű,  mondod, s igazad van.  A
   rigónak valóban  könnyű.  Ő  ma  is  úgy  él,  ahogy  Isten  annak  idején
   elindította az első rigót. Gazdag  akarsz lenni? Gondolj a rigóra!  Tanulj
   meg örvendeni. Örülni annak, hogy élsz. S mert élsz, gazdag vagy.”
   A mai  vasárnap  evangéliumában  példabeszédet  olvasunk  egy  telhetetlen
   emberről, aki számára a vagyonban való gyarapodás volt a legfőbb  életcél,
   az összegyűjtött vagyont  azonban csak  a földi  életben birtokolhatta,  a
   túlvilágra már nem vihette át.
   A példázat  elmondását az  előzi meg,  hogy valaki  örökösödési  kérdésben
   fordul Jézushoz. Erre  is érdemes figyelmet  szentelnünk. A Jézushoz  lépő
   személy azt kéri, hogy testvérét szólítsa  fel az örökség egy részének,  a
   neki jogosan járó vagyonrész átadására.  Ez valószínűleg nem történt  meg,
   ezért az illető segítséget kér. A kérés alapja az, hogy abban az időben az
   emberek  nem  csupán   vallási  kérdésekkel   kapcsolatban  fordultak   az
   írástudókhoz, hanem jogi ügyekben is. Ez  történik most is, az illető  egy
   ilyen örökösödési vitában kéri Jézus közreműködő segítségét. Ő viszont azt
   érzi,  hogy  a   kérés  hátterében   a  vagyonszerzés,   a  kapzsiság,   a
   telhetetlenség áll,  ezért nem  vállalja a  döntőbíró szerepét.  Pénzügyi,
   anyagi kérdésekben  nem  kíván állásfoglalást  tenni,  mert ez  távol  áll
   küldetésétől. Következetességét jelzi, hogy  amikor az írástudók  kérdezik
   őt a császárnak fizetendő adóval kapcsolatban, akkor is röviden hárítja el
   magától az ügyet (vö. Mt 22,15-22).
   Az örökséggel kapcsolatos kérdés alkalmat ad Jézusnak arra, hogy  tanítást
   adjon az anyagi javakhoz  való viszonyulásról. Tanítása természetesen  már
   nem az  őt  megszólító személynek  szól,  hanem a  nagyobb  számú  népnek.
   Példázata egy  olyan emberről  szól, aki  esztelenségében azt  véli,  hogy
   gazdagsága   és   vagyona   majd    megadja   neki   élete    boldogságát.
   Gondolkodásmódja elárulja, hogy milyen  életet képzel el magának:  Pihenj,
   egyél, igyál, s élj jól! Mindened megvan! (vö. Lk 12,19).
   Érdekes, hogy az ember  önmagához beszél, egyedül  tervez, és egyedül  hoz
   döntést, ami  befelé  fordulását, bezárkózását  jelzi.  Terveiből  azonban
   hiányzik az  Isten és  nem gondol  embertársaira sem,  akiket  segíthetne,
   támogathatna vagyonából.  Az eddig  kirekesztett  Isten azonban  belép  az
   életébe és meghiúsítja terveit. Ez  hozza a történet fordulatát. A  vagyon
   adta előny  nem  nyújt  védelmet  a halál  ellen.  Biztosíthatja  a  földi
   boldogulást, de többet nem. Az örök élet szempontjából már semmit sem  ér,
   sőt akadály lehet az üdvözülésben. A jézusi példabeszéd arra is emlékeztet
   minket, hogy a végső  számonkérést nem kerülhetjük  el. Jézus nem  állítja
   azt, hogy a gazdagság önmagában rossz, de azt egyértelműen jelzi, hogy  ha
   valaki nem embertársai segítésére használja  azt, hanem csak önző módon  a
   maga jólétére  fordítja, akkor  emiatt nem  juthat az  örök életre.  Senki
   számára nem  lehet  legfőbb életcél  az  anyagi javak  megszerzése  és  az
   anyagiakban való bővelkedés!
   A példabeszéd záró része  azt a buzdítást  fogalmazza meg számunkra,  hogy
   lelki kincsek gyűjtésére használjuk földi életünket, mert ezek biztosítják
   számunkra az üdvösséget. Törekedjünk az Istenben való gazdagodásra!  Hiába
   volna nagy vagyonom,  ha a lelki  kincseket értéktelennek tekintem.  Hiába
   gondolom  magamat  gazdagnak,  ha   nincs  szükségem  az  Istenre.   Hiába
   gyönyörködöm vagyonom látványában, ha nem  látom meg a segítségre  szoruló
   szegényeket. Az anyagi  javak helyett érdemesebb  az Isteni  Gondviselésre
   bíznom magamat.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor  azt ajánlottad tanítványaidnak, hogy  az
   Istenben  való  gazdagodásra  törekedjenek,  s  ezt  tanítod  nekünk   is.
   Elismerjük, hogy hiába van valakinek rengeteg pénze, valójában  végtelenül
   szegény, ha  a lelki  értékeket semminek  tekinti. Hiába  gondolja  valaki
   gazdagnak magát, ha közben nincs szüksége Istenre. Hiába nézegeti valaki a
   kincseit,  ha  a  gazdagság  elvakítja  és  nem  látja  meg  a   szükséget
   szenvedőket. Segíts minket, hogy  ne az anyagi  javakban, hanem az  isteni
   gondviselésben bízzunk! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130804.mp3