[Evangelium] 2013-08-03

[Evangelium minden nap]

   2013. augusztus 3. – Szombat

   Amikor Heródes Antipász, a negyedes fejedelem meghallotta a Jézusról szóló
   híreket, azt  mondta szolgáinak:  „Ez  Keresztelő János:  ő támadt  fel  a
   halálból, azért van ilyen csodatevő  ereje.” Heródes ugyanis annak  idején
   elfogatta Jánost, bilincsbe  verette és börtönbe  vetette Heródiás  miatt,
   aki fivérének,  Fülöpnek a  felesége volt.  János ugyanis  figyelmeztette:
   „Nem szabad  őt feleségül  venned!” Heródes  emiatt ki  akarta  végeztetni
   Jánost, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor  Heródesnek
   születésnapja volt, Heródiás  leánya a vendégek  előtt táncolt. Ez  nagyon
   megtetszett Heródesnek, ezért esküvel ígérte, hogy bármit is kér,  megadja
   neki. A leány, mivel anyja már előre kioktatta, így szólt: „Add nekem  egy
   tálon Keresztelő János fejét!” Erre a király elszomorodott, de esküje és a
   jelenlevő vendégek miatt megparancsolta,  hogy adják oda neki  (Keresztelő
   János fejét).  Erre  elküldvén  lefejeztette  Jánost  a  börtönben.  Fejét
   elhozták egy tálon, és odaadták a leánynak; ő meg elvitte anyjának.  Akkor
   János tanítványai  eljöttek, elvitték  a holttestet,  és eltemették.  Majd
   felkeresték Jézust, és mindezt hírül adták neki.
   Mt 14,1-12

   Elmélkedés:

   Keresztelő  Szent  János   lefejezésének  elbeszélését   olvastuk  a   mai
   evangéliumban. Az eset politikai és  történeti jelentőségét jelzi, hogy  a
   neves  történetíró,  Josephus  Flavius  is  lejegyezte  munkájában.   Máté
   evangélistát viszont nem a történeti vagy politikai szempontok vezérlik  a
   történet megfogalmazásakor, hanem erkölcsiek.  Ennek megfelelően mi is  az
   erkölcsi tanulságokra szeretnénk odafigyelni.
   Keresztelő  János,  aki  nagy  népszerűségnek  örvendett  a  nép  körében,
   figyelmezteti az uralkodót,  Heródest súlyos bűnére,  mégpedig arra,  hogy
   nem lett  volna  szabad feleségül  vennie  testvérének feleségét,  mert  a
   törvények ezt tiltják, s a  törvényi előírás az uralkodóra is  vonatkozik.
   János figyelmeztető szavait az evangélista ugyan csak egy rövid  mondatban
   foglalja össze,  de  joggal feltételezzük,  hogy  bővebb és  kemény  hangú
   lehetett  ez  az  uralkodóhoz  intézett  figyelmeztetés.  Heródesnek   nem
   tetszett János véleménye, ezért börtönbe záratja. A bűnre emlékeztető szót
   ugyan elnémíthatja így Heródes,  de ettől kezdve  újabb bűn, egy  ártatlan
   ember halála miatt fog még  erősebben megszólalni lelkiismeretének el  nem
   némítható szava.
   Nem a bűntudattól  és nem a  lelkiismeretfurdalástól kell  megszabadulnom,
   hanem  magától  a  bűntől!   Elfogadom-e  a  jószándékú   figyelmeztetést?
   Odafigyelek-e Isten figyelmeztetésére, aki  a lelkiismeretem által  szólít
   meg? Készséges vagyok-e a bűnbánatra és a bűnbevallásra?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Szükségem van rád, hogy taníts napról napra, minden napnak a  követelménye
   és  szükséglete  szerint.   Add  meg,  Uram,   a  lelkiismeretnek  azt   a
   tisztaságát, amely csak a te sugallatodat érzi és fogja fel. Fülem  süket,
   nem hallom hangodat. Szemem  homályos, nem látom  jeleidet. Csak Te  tudod
   élessé tenni fülemet, tisztává tenni szememet, megtisztítani és megújítani
   szívemet. Taníts  meg  arra,  hogy  ott üljek  lábadnál  és  hallgassam  a
   szavadat.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130803.mp3