[Evangelium] 2013-08-05

[Evangelium minden nap]

   2013. augusztus 5. – Hétfő

   Abban  az  időben:  Amikor   Jézus  tudomást  szerzett  Keresztelő   János
   haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De
   az emberek megtudták, és a  városokból gyalogszerrel utána indultak  Mikor
   kiszállt, már  nagy  tömeget  látott  ott.  Megesett  rajtuk  a  szíve  és
   meggyógyította  betegeiket.  Amint  beesteledett,  tanítványai   odamentek
   hozzá, és  figyelmeztették: „Sivár  ez a  hely,  és késő  már az  óra  is.
   Bocsásd el a tömeget, hadd  menjenek a falvakba, hogy élelmet  szerezzenek
   maguknak!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok
   nekik enni!” Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és  két
   halunk.” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!” Miután megparancsolta, hogy  a
   tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat,  szemét
   az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta  a
   tanítványoknak, a tanítványok  pedig az embereknek.  Mindannyian ettek  és
   jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal.  Pedig
   mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.
   Mt 14,13-21

   Elmélkedés:

   A csodálatos  kenyérszaporítás Máté  szerinti  változatát olvassuk  a  mai
   napon. A leírás  szerint Jézust  tanítványai figyelmeztetik,  hogy a  több
   ezer  embernek  nincs  ennivalója  a  pusztaságban,  jobb  volna   mielőbb
   hazaküldeni őket. Ekkor Jézus  így szól: „Nem  kell elmenniük, ti  adjatok
   nekik enni!” (Mt 14,16).  Erre ők előhozakodnak az  öt kenyérrel és a  két
   hallal, ami  igencsak  kevésnek  tűnik ahhoz,  hogy  ennyi  ember  ehessen
   belőle. Ezzel azt jelzik  Jézus felé, hogy  lehetetlennek tartják a  kérés
   teljesítését, ilyen  kevés  ennivaló  nem elegendő  ennyi  ember  számára.
   Amikor aztán Jézusnak  adják a keveset,  ő csodát tesz.  Megáldja a  kevés
   kenyeret, megtöri, majd a  tanítványoknak adja, hogy  osszák ki a  népnek.
   Jézus csodájában a tanítványok, az apostolok közreműködésével  részesülnek
   az emberek.
   A történetet a szentírásmagyarázat  hagyományát követve az  Oltáriszentség
   előképeként   értelmezzük.   Az   utolsó   vacsorán,   az   Oltáriszentség
   alapításakor Jézus hasonlóan cselekszik.  Megáldja és megtöri a  kenyeret,
   majd saját testeként  nyújtja apostolainak.  Ezután megparancsolta  nekik,
   hogy ezt cselekedjék az ő emlékezetére.
   A szentmisében az utolsó vacsora jézusi cselekedetét tesszük  jelenvalóvá,
   amikor az ő keresztáldozatára emlékezve és azt megelevenítve, a miséző pap
   Krisztus személyében cselekedve megáldja és  megtöri a kenyeret, amely  az
   Úr szent Testévé átváltozva a híveknek kiosztásra kerül a szentáldozáskor.
   Ahogyan  a   kenyérszaporítás  alkalmával   szükség  volt   az   apostolok
   közreműködésére,  ugyanúgy  a  szentmisében  is  szükséges  az   apostolok
   utódainak, azaz a püspökök és a papok közreműködése.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Istenem,  szívből  bánom  egész életem  minden  vétkét,  mert  ezzel
   rászolgáltam büntetésedre;  mivel hozzád,  legnagyobb jótevőmhöz  hálátlan
   voltam; különösen pedig  azért, mert téged,  végtelenül jó Istent  ezáltal
   megbántottalak! Ígérem,  hogy életemet  megjavítom,  és többé  nem  akarok
   vétkezni. Jézusom, add ehhez kegyelmedet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130805.mp3