[Evangelium] 2013-04-27

[Evangelium minden nap]

   2013. április 27. – Szombat

   Az utolsó vacsorán Jézus így  szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek  engem,
   Atyámat is  ismernétek. De  mostantól fogva  ismeritek őt,  és  látjátok.”
   Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég  nekünk.”
   Jézus így  válaszolt: „Már  olyan régóta  veletek vagyok,  és nem  ismersz
   engem, Fülöp? Aki engem lát, az  látja az Atyát is. Hogyan mondhatod  hát:
   Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem  hiszed talán, hogy én az Atyában  vagyok,
   és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem  magamtól
   mondom, és a tetteket  is Atyám cselekszi, aki  bennem van. Higgyétek  el,
   hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább  a
   tetteimért higgyétek!  Bizony, bizony,  mondom  nektek: Aki  hisz  bennem,
   ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt  még
   nagyobbakat is tehet  azoknál, mert  én az Atyához  megyek. Bármit  kértek
   majd nevemben az Atyától, megteszem  nektek, hogy az Atya megdicsőüljön  a
   Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”
   Jn 14,7-14

   Elmélkedés:

   A  mai  evangéliumban  Jézusnak  az  utolsó  vacsorán  mondott  beszédéből
   olvasunk egy részletet,  amelyben az  Atyáról tanít.  Szavai felkeltik  az
   apostolok érdeklődését.  Fülöp  így fordul  hozzá  a többiek  nevében  is:
   „Mutasd meg  nekünk  az Atyát!”  (Jn  14,8). Válaszában  Jézus  a  mennyei
   Atyával való kapcsolatáról  és egységéről kezd  beszélni. Az Atya  ugyanis
   Fia, Jézus Krisztus személyében nyilatkoztatja ki magát az embereknek.  Ha
   őt keressük, Krisztushoz  kell fordulnunk. Ha  látni szeretnénk az  Atyát,
   nézzünk Jézusra, ha hallani akarjuk szavát, hallgassuk Fiát, akit  hozzánk
   küldött. Az Atya azért küldte el Fiát a világba, hogy általa ismerjük  meg
   őt.
   Jézus azért lehet út  számunkra, mert ő  az Atya kinyilatkoztatása.  Mivel
   Jézus személyén keresztül az Atya egészen közel jött hozzánk, ezért  minél
   jobban  közeledünk  hozzá,   annál  közelebb  kerülünk   az  Atyához.   Ha
   engedelmeskedünk neki,  akkor  egyúttal  a mi  mennyei  Atyánk  engedelmes
   gyermekei is vagyunk. Ha hitünk és cselekedeteink által egységben  vagyunk
   Jézussal, akkor az Atyával is közösségbe kerülünk.
   Ha megtapasztalom a  megbocsátást, az irgalomban  gazdag Istenhez  kerülök
   közelebb.  Ha  hallgatok  a   lelkiismeretem  mélyén  megszólaló   hangra,
   valójában Istenre hallgatok.  Ha az  együttlét örömét élem  át a  testvéri
   közösségben, Isten jelenlétét  érzem. Ha  elvonulok a  világi lármától,  a
   csendben  Isten  fog  megszólalni.  Isten  állandóan  közel  van   hozzám.
   Észreveszem-e jelenlétét?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és  kicsinységem
   tudatában  hálát  adok  neked,   s  egész  lelkemmel  kérlek,   rendkívüli
   jóságodban  fogadd  jóakarattal  könyörgésemet:  hatalmaddal  űzd  el   az
   ellenséget  tetteimtől  és  cselekedeteimtől,  erősíts  engem  a   hitben,
   kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
   boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy Téged mindenkinél  és
   mindennél jobban szeresselek!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130427.mp3