[Evangelium] 2013-04-28

[Evangelium minden nap]

   2013. április 28. – Húsvét 5. vasárnapja

   Abban az időben: Amikor az áruló  Júdás kiment a teremből, Jézus  beszélni
   kezdett: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha
   Isten megdicsőül  benne,  Isten  is  megdicsőíti  őt  saját  magában,  sőt
   hamarosan megdicsőíti.  Fiaim, már  csak rövid  ideig vagyok  veletek.  Új
   parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek  titeket,
   úgy szeressétek ti is  egymást. Arról tudják  majd meg, hogy  tanítványaim
   vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”
   Jn 13,31-33a.34-35

   Elmélkedés:

   A szeretet tanúságtétel
   A különféle  sportágak  közül  azokat értékelem  leginkább,  amelyeknél  a
   sportolónak nincs szüksége semmilyen eszközre,  csak a saját testére.  Nem
   használ gerelyt,  diszkoszt, labdát  vagy egyebet,  nincs szüksége  ütőre,
   evezőre és semmi másra, hanem csupán a testi ereje számít. Ki tud távolabb
   ugrani? Ki tud gyorsabban futni? Ki tud magasabbra ugrani? A magasugrásnál
   egyre feljebb teszik a lécet. Aki leveri, nem jut tovább. Egyre magasabbra
   teszik a lécet  és egyre  kevesebben maradnak versenyben,  végül már  csak
   egyetlen ember,  a győztes.  De  ha ezt  követően  a győztes  számára  pár
   centiméterrel magasabbra tennék a lécet, azt ő is leverné.
   Most egy  hirtelen ugrással  térjünk a  mai evangéliumhoz!  Jézus  magasra
   teszi a lécet, amikor ezt  mondja: „Új parancsot adok nektek.  Szeressétek
   egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást!” (Jn
   13,34). Már  önmagában az  is  nagy teljesítmény,  ha valaki  őszintén  és
   mindenféle szándék vagy  előny nélkül  szereti a másikat,  az azonban  még
   nagyobb követelmény, hogy olyan szeretettel forduljunk embertársaink felé,
   ahogyan Krisztus szeretett, szeret minket.
   Valójában Jézus szeretet-parancsának  ez az igazi  újdonsága. Ez a  kérés,
   parancs igazi  kihívást  jelent számunkra.  Sokan  persze nem  szeretik  a
   kihívásokat és  visszarettennek. Úgy  gondolják, hogy  ez lehetetlen.  Azt
   hiszik, hogy ez megvalósíthatatlan. Ember nem képes ilyen  teljesítményre.
   Az ember  nem képes  olyan  (mértékű vagy  minőségű) szeretetre,  mint  az
   Isten. Ebben részben van  igazság. De kér-e tőlünk  Jézus olyat, amit  nem
   tudunk megtenni?  Mi  értelme  volna olyat  kérnie  tőlünk,  amit  valóban
   lehetetlen megtenni? Kér-e tőlünk Jézus olyat, amit ő maga nem tett meg? Ő
   a végsőkig elment a szeretet kifejezésében. Amikor vállalta a  szenvedést,
   amely emberi  testének okozott  fájdalmat, és  amikor vállalta  a  halált,
   amely emberi testéből  szívta ki  az életerőt,  magát az  életet, akkor  a
   végsőkig elment, csakhogy  az ember  megismerje a  szeretetet. Mi  sokszor
   félünk odaadni, feláldozni  életünket. Jézus  nem félt  ettől. A  szeretet
   mindig   önmagunk   feláldozását,   odaajándékozását   jelenti,   mégpedig
   visszavonhatatlanul.
   A szeretet gyakorlása tanúságtétel, jel a világ számára. Jézus ezt mondja:
   „Arról tudják  majd  meg  az  emberek,  hogy  tanítványaim  vagytok,  hogy
   szeretettel vagytok  egymás iránt”  (Jn 13,35).  Krisztus felénk  irányuló
   szeretetének megtapasztalása  indíthat el  bennünket a  szeretet útján.  A
   keresztre tekintve megértjük, hogy Jézus szeretetből vállalta a szenvedést
   és a  halált,  a feltámadt  Krisztussal  való találkozás  pedig  megérteti
   velünk, hogy  a  feltámadásban  a  mennyei  Atya  Jézus  iránti  szeretete
   nyilvánult meg. Isten ugyanakkor bennünket is feltámaszt az örök életre, s
   ez irántunk való szeretetének jele.
   Jézus Krisztus megváltó kereszthalála előtt gondolta volna egyetlen  ember
   is, hogy Isten  képes meghalni  az emberért? Gondolta  volna valaki,  hogy
   Isten ennyire szereti az embert? Aligha. Ekkora szeretet  elképzelhetetlen
   volt  az  ember  számára,  mégis  megvalósult.  Ne  gondoljuk  soha,  hogy
   lehetetlen, amit Jézus  kér tőlünk!  Induljunk el  az önfeláldozás  útján!
   Induljunk el  a  tökéletes  szeretet útján!  Nehéz,  de  megvalósítható  a
   szeretet. A szeretet  megélése mindenki  felé legyen  tanúságtétel és  jel
   arról, hogy hiszünk Istenben, aki maga a szeretet!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus,  te  úgy szerettél  bennünket,  hogy egykor  életedet  adtad
   értünk, s úgy  szeretsz minket, hogy  most is nekünk  adod magad. A  veled
   való élet  biztosítja  számunkra azt  a  szabadságot, amely  megteremti  a
   szeretet légkörét, hogy szabadon  szerethessük Istent és  embertársainkat.
   Te  szabadon,  kényszer  és  félelem  nélkül  adtad  oda  életedet,   hogy
   megismerhessük a  te  végtelen, határtalan  szereteted.  Taníts  bennünket
   arra, hogy  szabadon és  nagylelkűen ajánljuk  fel életünket  Isten és  az
   emberek szolgálatára! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130428.mp3