[Evangelium] 2013-04-26

[Evangelium minden nap]

   2013. április 26. – Péntek

   Búcsúbeszédében Jézus  így  szólt tanítványaihoz:  „Ne  nyugtalankodjék  a
   szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok
   hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: „Elmegyek, és helyet készítek
   nektek?” Ha majd elmegyek,  és helyet készítek  nektek, ismét eljövök,  és
   magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.  Hiszen
   ismeritek az utat oda, ahová én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram,  mi
   nem tudjuk,  hová  mégy;  hogyan  ismerhetnénk hát  az  utat?”  Jézus  ezt
   felelte: „Én vagyok az út, az igazság  és az élet. Senki sem juthat el  az
   Atyához, csak általam.”
   Jn 14,1-6

   Elmélkedés:

   „Én vagyok  az út,  az igazság  és az  élet” (Jn  14,6) –  olvassuk  Jézus
   szavait a mai evangéliumban. Az Egyház a kezdetek óta hittel vallja,  hogy
   egyedül Jézus az út, aki elvezet  minden embert az Atyához, ő az  igazság,
   aki szabaddá tesz minket és ő az élet, aki örömre gyújtja szívünket.
   E  kijelentések  igazságát   akkor  tapasztalhatjuk  meg,   ha  nem   csak
   szavainkkal valljuk mindezt imádságainkban, hanem határozottan rálépünk az
   útra, és  elindulunk Jézussal  a mennyei  Atya felé.  A krisztusi  igazság
   megismerése felszabadít  bennünket,  és  a  Krisztusban  való  élet  igazi
   örömmel tölt el. Az igazság útján elindulni azt jelenti, hogy az élet felé
   törekszünk. Ez az út sok esetben keresztút, pontosan olyan, mint Krisztusé
   volt. Mégis egyedül ez vezet az üdvösségre.
   Az evangéliumokban szereplő személyek  különféle utakon járnak. Egyszer  a
   lelkes hit útján, máskor  a hitetlenség útján.  Egyszer a hegyekre  (lelki
   magaslatokra), máskor  a  kietlen  pusztaságba  (lelki  szárazság)  vezető
   utakon. Néha az  Úr egyenes  útjain, máskor messze  eltávolodva attól.  Az
   életre vezető keskeny ösvényt  csak kevesen választják,  mert a többség  a
   pusztulás széles útján jár. Az emberek bejárják a városok kövezett  utcáit
   és a falvakba vezető poros utakat.
   Eközben Jézus  is nagy  utat járt  be. Ő  mindig a  maga útját  járta.  Az
   emberekhez vezető utat,  amely egyúttal  az Atyához is  vezetett. Járta  a
   keresztutat, amely a dicsőséges feltámadás felé vezető út volt számára. És
   Jézus, aki azt  mondta magáról, hogy  ő az  út, újra és  újra útnak  indul
   napjainkban, hogy meghívjon minket: legyünk útitársai az Atya felé  vezető
   úton!  Elindulok-e  Jézussal?  Engedem-e,  hogy  a  hit  útján   vezessen?
   Szeretném-e, hogy az Atyához vezessen?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram,  Jézus,  taníts  meg  engem  arra,  hogy  ne  akarjak  mások  felett
   ítélkezni, hanem igazságosan ítéljem meg cselekedeteimet. Ébredjen  bennem
   bűntudat és bűnbánat! Ugyanakkor sose feledkezzek meg arról, hogy irgalmas
   Istenként mindig kész vagy megbocsátani  nekem. Azzal a bizalommal  sietek
   feléd, hogy nálad nem csak igazságos ítéletre számíthatok, hanem rátalálok
   irgalmas szeretetedre is. Hiszem, hogy bármily nagyok is bűneim, nagyobb a
   te irgalmad és kegyelmed. Tekints rám, Uram, irgalmas tekinteteddel!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130426.mp3